Porcos mócsing – Miért csak ez jut nekünk?

A csarnokból vásárolt házi tej nem alszik meg, hanem megposhad; a kolbász, amin rajta van a piros-fehér-zöld szalag, tele van hústalan porcos mócsinggal; a felvágottak tömkelege büdös, kellemetlen szagú.

Sok hozzászólás érkezett Lintényi Levente tegnapi olvasói levelére (Ez a valóság?).
A hazai gyárak sem állítanak elő minőségi termékeket: a magyar, csarnokból vásárolt házi tej nem alszik meg, hanem megposhad; a kolbász, amin rajta van a piros-fehér-zöld szalag, tele van hústalan porcos mócsinggal; a felvágottak tömkelege (nem feltétlenül romlottság miatt) büdös-kellemetlen szagú – sorolta egy olvasónk, hozzátéve, hogy ő maga tudatos vásárló, azt veszi, ami magyar, hanem amit jónak ítél.

– Igen, igaza van, hiszen az EU-nak Magyarország főleg csak a piacszerzés miatt kellett – vélekedik Putirka Béla. – Lehet, ha nem léptünk volna be, akkor még lenne hazai ipar, így viszont bezártak a gyárak, elárasztottak minket a nem jó minőségű áruk és ennek fejében idedobják alamizsnaként a támogatásokat.

Csak abban értek egyet a levél írójával, hogy a magyar piacokon sokkal több magyar árunak kellene lennie. Szlovákia, Lengyelország, Csehország velünk együtt a volt szocialista blokk országai voltak és velünk egyidőben lettek uniós tagállamok.

Egykor mezőgazdaságunk világszínvonalon termelt. Miért nem a mi termékeinkkel van most tele Európa, miért nem a szlovákok isszák a magyar tejet, miért nem a lengyelek ropogtatják a Győri kekszet? – kérdezi Bartha István.

Hozzáteszi: Erről a helyzetről nem az Európai Unió tehet, hanem mi, illetve a mindenkori politikai és gazdasági vezetés akik már a ’90-es évektől kezdve és azóta is folyamatosan rossz politikai és szakmai döntéseket hoztak és hoznak, a külső problémaokozókra hivatkozással manipulálva a közvéleményt.

Megjegyzi: a z Unió nem hibás a belépés hiányos és részben elégtelen előkészítéséért sem.








hirdetés