Pofátlanok

Sokféle ember él környezetünkben, vannak olyanok, akiket kedvelünk, míg másokat inkább elkerülünk, mert nem akarunk feszültséget, konfrontációt. Kenyeres Ilona írása.

Az utóbbiak igen sokfélék, vannak köztük egészen kedvesnek tűnők is, akik azonban többnyire csupán behízelgő modorukkal tetszelegnek a jószívű szerepben, hogy ezzel megtévesztve másokat, kedvelhetővé, vagy csak elfogadhatóvá váljanak. Ideig-óráig ez sikerül is nekik, a jobb emberismerők azonban igen hamar átlátnak a szitán, és nem foglalkoznak tovább velük. Olyanok is vannak szűkebb, vagy távolabbi pátriánkban, akikről nagyon hosszú ideig nem is sejtjük, mi lakozik a lelkükben – ez a veszélyesebb fajta, amolyan „kígyót melengettünk a keblünkön” kategória. Még az is lehet, hogy életük végéig megmaradnak a szemünkben jónak, kedvesnek, szeretnivalónak, holott alapjában véve finoman szólva is igencsak pofátlanok. Érdekes, hogy ez a fenti eszmefuttatás éppen annak kapcsán jutott eszembe, hogy az ablakomon kinézve, az öreg körtefa egyik ágára függesztett madáretető lakóit szemléltem. A dióból, fekete napraforgóból és egyéb madáreleségekből összeállított menüre karácsony óta napi rendszerességgel megérkeznek a környék éhező madarai. Eleinte csak a cinkék jöttek, ám érdekes módon a nyaranta itt röpködő feketerigókat egyáltalán nem is láttam, majd megjelentek a verebek is. Ők aztán megmutatták a többieknek, ki az úr a ház alakú madáretetőnél! Ahogy leszálltak, azonnal elkergették a cinkéket, akik közül páran később csak félve merészkedtek vissza a kis házhoz, jobbára a faágakról figyelték, jut-e nekik is valamennyi a kihelyezett eleségből. Majd a földre szállva kutakodtak, találnak-e némi magot, de a pofátlan verebek onnan is elkergették őket. Én meg azon gondolkodtam az ablak előtt állva, mit is tehetnék, hogy a cinkék is megkaphassák, ami jár nekik. S hogy vajon mit ártottak veréb társaiknak ezek a hasznos, szép, színes madarak? Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg éppen az a bűnük, hogy kitűnnek a szürke verebek sokaságából. És ekkor jutott eszembe az embertársainkkal kapcsolatos fenti morfondírozás. Elképzelhető, hogy egyesek a madaraktól tanultak?

– Kenyeres Ilona –








hirdetés