Pofa kell…

Szeresd önmagad, halljuk ezerfelől, ami nagyon helyénvaló szemlélet. Gyakran az az érzésem: sokaknak, leginkább talán fiatalabbaknak, sikerült ezt kiválóan a magukévá tenniük. Sőt, olykor túlságosan is. Fábián György írása.

Ahogy mondani szokták: jó néhányuk mintha túltolta volna. Számos alkalommal tapasztalhatjuk: egyes embertársaink bősz önbizalommal lépnek fel akkor is, ha emögött nem sok minden van, főként nem kvalitás, ész, érdem, tartalom. De arcuk, az bőven. Mintha belőlük csusszant volna elő a spanyolviasz. Elképzelhetetlen, hogy a magukfajták egy vitának, amelyben véletlenül sincs igazuk, azzal vessenek véget: bocs, tényleg, igazad van. Nem fordulhat elő, hogy valamire ne vágjanak vissza, akkor sem, ha semmi alapjuk nincs rá.

Persze, mi mondtuk nekik, hogy így kell, mert így boldogulnak az életben. Nem baj, fiam, ha valamit nem tudsz, írd bele akkor is az önéletrajzba, a többi kialakul. Vagy: nem számít, ha a vizsgán nem vágod a tételt, akkor is nyomd a szöveget, s mindenekelőtt légy határozott.

Azt szoktam mondani, nem gond, ha valakinek nagy a mellénye, vagy különféle rigolyái vannak, esetleg elviselhetetlen figura – csak akkor legyen zseni az illető.

Hogy a fentiek sokunkat emlékeztetnek a politika világára is? Ugyan, kérem…

– Fábián György –








hirdetés