PISA: nemcsak az oktatás, a gazdaságunk jövője is a tét!

Nem mindegy, hogy a számítógép előtt mivel töltik az idejüket a fiatalok, s ez jól látszik a mostani digitális kompetenciák eredményein is…
Nem mindegy, hogy a számítógép előtt mivel töltik az idejüket a fiatalok, s ez jól látszik a mostani digitális kompetenciák eredményein is… - © Illusztráció: AFP
Debrecen – Mindenkinek komolyabban kellene vennie a PISA-tesztet hazánkban, s levonni a megfelelő tanulságokat. Beszélgetés Kindrusz Pál mérés-értékelési szakemberrel a 2012-es PISA-felmérés eredményei apropóján.

A magyar diákok csúnyán „elhasaltak” a digitális szövegértés, valamint matematikai feladatok megoldásában a PISA2012-teszten. Az akkor 15 évesek mára az érettségin is túl vannak. Már amelyikük, hiszen ha azt nézzük, hogy a közel ötezer diákból 34 százalék nem érte el a tesztben a 2-es szintet, akkor ebből azt is feltételezhetjük, hogy a PISA-feladatoknál nagyobb kihívást jelentő érettségi tételek bizonyosan kifogtak rajtuk. De mit üzen még nekünk a frissen publikált elemzés? – erről, az oktatási rendszer buktatóiról, hiányosságairól, a gyermekek jövőjéről, a ­PISA-tesztek hosszú távú hatásairól és a korábbi mérésekről is kérdeztük Kindrusz Pál elismert mérés-értékelési, oktatási szakembert.

Változás kell, de most!

– Ebben a mostani eredményben összegződik a gyerekek motiválatlansága, a társadalom értékválsága (a szülő sokszor az iskola, a tanár ellen van), a közoktatási rendszer koherenciájának hiánya – jelentette ki a szakértő. – Az általános iskolások az osztályzataik alapján kerülnek a középiskolába. A jobb középiskolák az egyetemre készítenek fel, ahol a tudást várják, nem a képességeket. Az óvoda az általános iskolának, az általános iskola a középiskolának, a középiskola a felsőoktatásnak szeretne megfelelni, hogy ne lehessen visszafelé mutogatni. Emiatt nem koherens a rendszer, s ezért kellene még ma elkezdeni a változtatást az óvodától kezdve, hogy néhány év múlva már mérhető javulást lássunk. Előreláthatólag a 2015-ös PISA-mérés eredményeiben is további romlás várható figyelembe véve, hogy a köznevelési rendszeren belüli feszültségek miatt tovább romlottak az eredmények, melyek sosem voltak jók. 2009-ig stagnáltak, s azóta mélyrepülésben vannak – mondta Kindrusz Pál.

Két irányból indulva

– Azt hiszem, hogy az oktatáspolitikában dolgozó szakembereknek rövid és hosszú távú tervezésre kellene gondolnia, amikor az eredményeket látják. A hosszú távú tervezést a felsőoktatásban tanuló hallgatókkal és oktatókkal kellene kezdeni. Minőségi pedagógusképzésre lenne szükség, akárcsak Finnországban, ahol az értelmiség krémjéből lesznek a pedagógusok, akik társadalom erkölcsileg és anyagilag megbecsült tagjai. Másrészt a felsőoktatásban kompetencialapú, kritériumorientált tanításra kellene felkészíteni a hallgatókat, amihez természetesen a felsőoktatásban dolgozó kollégák szemléletét kell először megváltoztatni. A rövid távú feladat pedig az, hogy a jelenleg a pályán dolgozó pedagógusokat a gyermekek képességeinek, készségeinek felismerésére, azok fejlesztésére kell felkészíteni, képezni. Vannak ugyanis olyan kritikus készségek, mint az olvasás, a szövegértés, a szókincs fejlesztése, amik nélkül a jövőben sem várhatunk jobb eredményt. Hogyan is oldhatna meg bármilyen feladatot egy gyerek, aki olyan családból érkezik, ahol legfeljebb száz szavas szókinccsel beszélnek, a boldoguláshoz viszont a beszélt magyar nyelv ötezer szavát kellene elsajátítania?!

Fotó: AFP Illusztráció: AFP ©

Funkcionális analfabéták

De itt van a számolás készsége is. Ha a 100-as számkörön belüli műveletek kritikus szintjét sem sikerül elérnünk, akkor ez kvázi feleslegessé teszi a matek tanítását Magyarországon. Pedig több kutatás is kimutatta már, hogy a matematikai készségek szoros összefüggést mutatnak az intelligenciával.

Ugyanúgy kritikus feltétel lenne az írás-, vagy a rendszerezőkészség (tanítsuk meg tanulni a gyereket). Utóbbi hiányosságai okán a mai 10. évfolyamos szakiskolások egy 10 éves gyermek szintjén állnak, s ők ugyanúgy bekerülnek a PISA-mérésbe. Hajdú-Biharban a szakiskolások 84 százaléka nem éri el a 2-es szintet, azaz funkcionális analfabéta. Tehát a kritikus készségek fejlesztése nélkül reménytelen helyzetben vagyunk – summázta Kindrusz Pál az elsődlegesen levonható tanulságokat.

Tanterv egy átlag gyerekre

Hangsúlyozta: a jelenlegi ismeretalapú, normaorientált oktatást el kellene mozdítani a kompetencialapú felé, mivel a mostani rendszerben nem a gyerekek meglévő képességeit fejlesztik, hanem egy átlagos gyerekre tervezett tanterv szerint dolognak. Valójában azonban egy-egy osztály akár 30-40 százaléka lemaradó – jelentette ki a szakember, aki szerint az iskolába bekerült gyermekek szocializációjára nem fordítunk elég időt, így már az elsősök 24 százaléka deviánssá válik.

– Az a probléma, hogy a tanároknak nincs egy pontos képük a diákokról, a hiányosságaikról, képességeikről. Sokszor akár 5 év is lehet két azonos osztályba járó tanuló fejlettsége között a különbség. Nagy József, a szegedi Neveléstudományi Intézettől többször több helyen elmondta már, első osztályban karácsonyig csak a finommotorikus mozgásokat kellene tanítani, hogy addigra körülbelül mindenki egy szintre fejlődhessen, s csak utána kezdeni az írást, olvasást. Ehelyett azonban belecsapunk a tantervi követelménybe… Holott éppen ennek okán a fiatalok között 16 éves korukra akár 10 évre nőhet a fejlettségbeli különbség. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy a gyerek a PISA-mérésbe kerülve olyan feladatokkal találja szemben magát, amikkel még nem találkozott korábban, vagy épp nem tudja értelmezni – mondta.

Nem veszik komolyan

– A PISA-teszteknél a fiatal egyrészt nincs felkészítve megfelelően, másrészt mivel sem személyes, sem iskolai szintű visszajelzést nem kap az elért eredményeiről, ezért nem is teszi magát oda annyira. Tudatosítani kellene bennük, hogy egy-egy ilyen mérésnél az országot képviselik, s az is elképzelhető, hogy akár 20-30 százalékos eredményjavulást érnénk el pusztán ezzel – mondta az oktatási szakértő, megjegyezve: sokkal jobban oda kellene figyelni arra, hogy a gyermekeket 12 éves korukig lehet igazán fejleszteni, ezért addig nem lenne szabad őket annyi plusz órával terhelni. Magyarországon az alapozó képzésre (alsó tagozat) 4 év van, míg a lengyeleknél 5 év. Ők a 90-es években változtattak, s már a 2003-as eredményeiken érezhető volt a javulás. Más országokban egyébként jellemzően 6 év az alapozó oktatás. Gondot okoz tovább az is, hogy az iskolák között jelentősek a különbségek. Vannak favorizált intézmények, ahová akár 20-30 kilométerről is viszik a gyerekeket, míg a többi a maradék elv alapján kapja a diákokat. Ez is rontja az országos eredményt – mutatott rá Kindrusz Pál.

Gazdasági hatása van!

Sokan talán nem is gondolnák, hogy a PISA-eredmények nemcsak az oktatásra, de akár a gazdaságra is hatással lehetnek, nemzetközi szinten.

– Az OECD nem jótékonysági intézmény, az általa nyilvánosságra hozott eredmények a befektetőket is orientálják. Egy olyan ország, ahol matekból közel a vizsgált diákok 28 százaléka nem éri el a 2-est, sok az írástudatlan, nem érdemes befektetni. Volt már olyan cég, amelyik bár infrastrukturális szempontból jobbnak tartotta Magyarországot, mégis inkább Szlovákiába vitte a vállalkozását a PISA-eredmények alapján – mutatta be egy példán keresztül a sokszor figyelmen kívül hagyott hatást.

– Sz. Fabók Ágnes –


A tanárok felelőssége is

Ahhoz azonban, hogy a gyerekek fejlődhessenek, a pedagógusok hozzáállásának is változnia kell.

– Hiába várjuk el, hogy a tanár otthon legyen a digitális technikák alkalmazásában, ha nem is érdekli. Az sem volt túl jó gyakorlat, hogy az iskolákban egy ráccsal lezárt, riasztóval ellátott teremben voltak a számítógépek. Inkább minden tanárnak kellett volna adni egyet, hogy legyen a termében és használja, sajátítsa el készségszinten az ismeretét. Ehelyett most már a pedagógusok kullognak a gyerek mögött… Fontos azonban, hogy az iskola figyelembe vegye, nem minden gyermek érkezik egyforma szocioökonómiai háttérrel. Míg az egyik családban több infokommunikációs (IKT) eszköz van, addig lehet, hogy a másiknál egy sem. A 2012-ben mért diákoknak pedig, ha volt is olyan eszközük, ami alkalmas volt az internetezésre, nem biztos, hogy fejlesztette őket bárki azok tudatos használatára – mutatott rá egy fontos tényezőre Kindrusz Pál, aki az elmúlt évtizedekben több javaslattal is élt már az hazai oktatási rendszer fejlesztésére. Ezek közül például már megyénk tíz tankerülete közül négyben (balmazújvárosi, berettyóújfalui, hajdúböszörményi és debreceni) bevezették az általános iskolás gyermekek készségeinek felmérését és az az alapján történő személyre szabott fejlesztést.









hirdetés