Pezsegnek és feloldódnak a fesztiválokon

Akt.:
Pezsegnek és feloldódnak a fesztiválokon
© Fotó: Molnár Péter
Debrecen – A Road zenekar a kezdetektől fogva rendszeresen visszajár a Campusra.

A Domoszlóról származó Road zenekar az egyik legnépszerűbb „keménykötésű” rockbanda a hazai színtéren. A masszív gitrárriffek mellett fülbe ragadó refrénekkel operáló négyes 2004 óta létezik és olyan slágereket tudhat magáénak, mint a „Nem kell más”, a „Ne mondd” vagy az „Aki szabad” című. A brigád a Molnár Máté (basszusgitár-ének), Goya (gitár), Kádár Imre (gitár), Szabó Erik (dob) felállásban aprítja a hallójáratokat, a Napló a szövegíró Mátéval beszélgetett.

Üssük fel az interjút a zenekar körüli aktualitásokkal: miként zajlott/zajlik a M.A.T.T turné, mik a nyári és őszi tervek?

Molnár Máté: A túra tavaly november 20-án indult, akkor volt a hivatalos lemezmegjelenés, és onnantól kezdve vette kezdetét az országjárás, amely folytatódott tavasszal is, egészen május közepéig tartott. Azóta beindult a fesztiválszezon, amelyre kialakítottunk egy több közönségkedvencet tartalmazó programot, amely kevésbé alapszik az új albumon. Nyilván arról is játszunk több nótát, de azt a korongot már nem kell bemutatnunk senkinek. Nagyon élvezzük a fesztiválokat, hiszen szabadtéren zajlik, kiváló idő van és nagyon sok ismerőssel találkozunk újra. Mindenkinek fülig ér a nyár, más hangulata van ezeknek a fellépéseknek, mint a klubbuliknak. Több színpadon sok-sok zenekar játszik, és olyan zenész barátokkal futhatunk össze, akikkel egy őszi-téli túra során esetleg csak egy benzinkúton találkozunk. Ilyenkor van idő leülni a koncert után sörözgetni, dumálgatni, belenézni egymás műsorába. Ami az idei őszt illeti, többféle elképzelésünk van, ám ezekről még korai beszélni. Goya, a gitárosunk már pedzegette, hogy csúsztassuk át a terveinket a jövő évre, majd meglátjuk, kinek lesz igaza ebben. Az biztos, hogy lesz klubturnénk, de az, hogy mi köré épül fel ez a koncertsorozat, az még képlékeny.

Új lemez mikorra várható?

Molnár Máté: Van tervben egy új anyag, de erről nem szeretnék bővebben nyilatkozni, ugyanis összetettebb történet lesz, mint egy új sorlemez. Izgalmas albumötleteink vannak, de hogy ezek mikor és hogyan tudnak majd megvalósulni, az egyelőre a jövő zenéje. Most annyira benne vagyunk a nyári pörgésben, jól esik egy másfajta fordulatszámon koncertezni, most ebben pezsgünk és oldódunk föl. De augusztus-szeptember tájékán elővesszük ezt a témakört.

A Campusról vagy Debrecenről milyen emlékeitek vannak?

Molnár Máté: Azt hiszem, a Road első vagy második évétől fogva rendszeres fellépője a Campusnak. Persze volt az elmúlt években néhányszor, hogy nem tudtuk összeegyeztetni a már lekötött dátumokat a fesztivállal, de sokkal többször voltunk ott az elmúlt tizenkét év alatt, mint ahányszor nem. Nagyon sajátos hangulata van a helynek, mi akkor kezdtünk el járni a Campusra, amikor még a Vekeri tónál tartották meg, az is jó volt, de úgy gondolom, a Nagyerdőn, a stadion árnyékában nagyszerűen rátalált helyére a rendezvény. Annak is nagyon örülünk, hogy az ország második legnagyobb városában ilyen patinás, színes és évről évre megújuló fesztivál részesei lehetünk mi is. Az egyike a hazai feszteknek a Campus, amely valós presztízsértékkel bír, remek a háttér, jól érezzük magunkat a színpadon és a színfalak mögött is. S ami a legfontosabb, Debrecenben rengeteg rajongónk van, attól függetlenül, hogy nem csak a rock/metal palettára épül a fesztivál, nagyon sokan néznek bennünket minden évben, akik nem mindannyian kizárólag a Road miatt, de a Road koncertjén ott vannak. Valószínűleg azért járhatunk oda rendszeresen, mert az a tapasztalat, hogy van létjogosultsága a banda fellépésnek, s ez roppant jó érzés.

Azért is jó az ilyenfajta fellépés, mert ilyenkor nem csak az ortodox Road-rajongóknak játszotok. Ráadásul a banda elég erős élőben.

Molnár Máté: Így van, más közegből érkező embereket is meg tudunk meríteni a zenénkben. Valaki esetleg azt mondja, na, belenéztem a Road műsorába, néhány dal tetszett, jó volt a hangulat és esetleg veszek egy lemezt. Hihetetlen, de a mai napig találkozunk olyanokkal, akik még sosem hallottak rólunk és egy-egy koncerten felkeltettük az érdeklődésüket. Tök jók ezek a visszacsatolások. Az persze csak egy dolog, hogy egy banda erős élőben, de ha nem tud erős dalokat is írni, akkor az nem működik. Sok ember otthon ülve hallgat zenét, és úgy tud feltöltődni. De ha a produktum nem megfelelő minőségű, akkor az ugyanúgy zsákutca, mintha van egy nagyon steril, nagyon pontos, ütős lemez, aztán elmegy az ember élőben megnézni, meghallgatni és azt mondja: úristen, ez egy töketlen, erőtlen zenekar. Igazából a színpadon érezzük magunkat a legjobban, de megvan a maga varázsa a stúdióban való munkának és a dalírásnak is. Az egész folyamatot, úgy ahogyan van, magunkénak érezzük.



Lesz arra lehetőség, hogy a koncert után, tekintve, hogy szombaton 17.50-től játszotok, megigyanak veletek egy pálinkát a rajongók, vagy siettek hazafelé?

Molnár Máté: Természetesen lesz lehetőség a találkozásra, ugyanis a buli után, 20 órától a Soproni Dómban dedikálásra, közös fotózásra és csocsózásra várjuk a rajongókat.

Ha jól tudom, remek viszonyt ápoltok a város egyik büszkeségével, a Tankcsapda zenekarral.

Molnár Máté: Ez így van, annak idején, amikor elkezdtük a mozgolódást a zenei színtéren, két turnén is voltunk a Tankcsapda előzenekara. Jóbarátságba kerültünk Lukácsékkal, a mai napig beszélünk egymással telefonon egy-két hetente. Fejes Tomival például gyakran akkor, ha van valamiféle hangszerbiznisszel kapcsolatos kérdésünk, Lukácstól pedig már a lemez megjelenés után pár nappal kérdeztem, hogy eljutott-e hozzá az anyagunk, mi a véleménye róla. Sidivel ugyanúgy kapcsolatban vagyunk, ha a bulik után összeakadunk, akkor belefutunk egy kis szakmázásba, hiszen ő nem annyira italos fiú. Szóba kerülnek a végfokcsövek és a hasonló fogalmak, bár én ehhez nem annyira értek, mint a gitárosok. Több ízben előfordult, hogy amikor a városban játszottunk, úgy keveredtünk ki a buliból, hogy vagy az ő próbatermükben kötöttünk ki, vagy valamelyikük lakásán ment hajnalig a beszélgetés, az italozás. Szóval jártunk már Debrecenben sokfelé, megkóstoltunk sok finom ételt és italt, azt nem mondom, hogy hazajárunk oda, de talán a Tankokhoz fűződő barátságunk okán vagy egyfajta közelsége a városnak számunkra.

Ha most lennétek kezdő zenekar, mit tennétek annak érdekében, hogy ilyen sikeresek legyetek, mint jelenleg? Mi a siker receptje?

Molnár Máté: Szerintem a zeneipar pont olyan ütemben változik és fejlődik évről évre, mint mondjuk a számítástechnika. Amelyik telefont vagy kompjútert megveszed idén, az jövőre egy elavult, középszerű konstrukció lesz. Ezzel azt akarom mondani, hogy amikor mi indultunk, borzasztóan izgalmas volt, hogy hol, mennyit, kivel játszunk, milyen lépéseket tegyünk meg annak érdekében, hogy előre jussunk, ez most fokozottan így van. Annyi tehetséges, kiváló kezdő banda van manapság, hogy én nagyon szívesen elmondanám a receptet, de fogalmam sincs róla. Mindig az aktuális helyzet diktálja, hogy egy koncerten vagy egy klipben melyik dallal jövünk elő, mi legyen a lemez címe, milyen legyen a dal tempója. Nehéz tehát megmondani, mi a jó lépés, nekünk is nyitottnak és roppant ébernek kell lennünk, józan gondolkodással kell bírnunk, hogy helyt tudjunk állni, mert rengeteg a jó zenekar. De pont ezt élvezzük az egészben, hogy egy másodpercre sem dőlhetünk hátra a karosszékben és nem mondhatjuk, volt egy telt házas koncertünk, akkor most királyság van.

Mi a filozófiája a Roadnak, hogyan jellemeznéd pár mondatban a bandát? Te írod a szövegeket, mi az, amit el szeretnél mondani a dalokban? Szokták mondani, hogy minden költő vagy író mindig ugyanazt a művet írja meg, csak kicsit másképpen.

Molnár Máté: Ez utóbbival azért nem értek egyet, mert szerintem bármilyen művészeti ágról is beszélünk, legyen az festészet, szobrászat vagy költészet, egy művésznek kell, hogy legyenek időszakai. Még akkor is, ha az a művész egy önjelölt, mint én. Tehát legyen kék korszaka, meg szerelmes korszakai meg mondjuk borús korszakai. Ha úgy tetszik, egy-egy lemez egy-egy lenyomata az adott két-három esztendőnyi kornak. Ez az én dalszövegeimre is igaz: 2004-ben egészen más gondolatok foglalkoztattak, mint mondjuk két éve vagy az idén. Illetve ha veszünk egy témát, mondjuk a szerelmet, a bulit vagy az erőszakot, egészen máshogy közelítettem meg tíz, öt vagy egy éve. Más szóhasználattal, olykor direkt költői képekkel, máskor elvontabban. Nagyon szívesen áttestálnám ezt a feladatot egy szakértőre, hogy jellemezze ő az én szövegeimet, magamat belülről sokkal bonyolultabbnak látom és olyan embernek, akiben mindig van valami új. Nem szeretném még egyszer megírni ugyanazt a dalt, pedig valószínűleg lesz még szerelmes nóta jövőre is, meg azután is, amelynek a szövegét én jegyzem majd. Valami pluszt ízt adni szeretnék minden alkalommal.

Tamás Nándor


Névjegy: Molnár Máté
Születési dő, hely: 1977. augusztus 7., Gyöngyös
végzettség: műszerész
gyermekek: Alíz és Maya
kedvenc zenekar: Motörhead, Anthrax, Faith No More, Rage Against The Machine, Metallica
kedvenc zenész: Lemmy









hirdetés