Petőfit kerestem

Petőfit kerestem
A nemzeti ünnepünkre, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére készülve szerettem volna vásárolni Petőfi Sándorról egy A/3 méretű képet. Lehetett volna fénykép, poszter, stb., de semmit sem tudtam a kereskedelemben venni.

Sőt, Kossuth Lajosról,Széchenyi Istvánról sem láttam hasonló képeket. Nem Kádár,Losonczi,Lenin képet kerestem, hanem a legkiválóbb magyar emberekről szerettem volna emléket vásárolni.

A papír-írószer boltokban, könyvesboltokban sokféle naptárt láttam; hölgyekről, kutyákról, macskákról, autókról, stb., de a magyar történelem és múltunk nagy személyiségeiről nincs érdemi nyomtatott képes anyag. Az egyházi könyvesboltban tudtam a Szózat és a Himnusz első verssorairól plakát méretet találni. Szégyenteljes, hogy az ünnep előtt nem készültek fel ilyen formában sem az ünnepre a kiadók. Az ünnep még mindig a politika és pártok „látszatünnepléseként” van jelen: nem a hazaszeretet a lényeg, hanem a magamutogatás és a képmutatás. Büszkének kell lenni a magyarságunkra, lengjenek a magyar zászlók a házakon is ne csak ünnepek alkalmával, hiszen emelt fővel kell közlekednünk a világban, mert van miért büszkének lennünk! A világ figyelmét fel kell hívni magunkra, mert nekünk vannak érdemeink a világ számára: feltalálók, tudósok, sportolók, Puskás,Papp Laci, kutatók, stb. Jó lenne egy olyan nap az évben, amely a Magyarok napja, minden híres és eredményes magyar ember ünnepe lenne. Nem értem, miért nem múzeum Horthy Miklós kastélya, miért nincs kellő elismerése a szódavíznek, golyóstollnak, a foszforos gyufának és sok-sok más magyar eredetű találmánynak? Sok nemzet nem fél az érdemeit állandóan hangsúlyozni a világ felé és dicsőíteni magát. Mi, magyarok is dicső népe vagyunk a világnak, ezt kell tudatosítani mindenkivel a földön.

Sztancs Gábor, Debrecen