Petőfi debreceni kalandjai

Akt.:
Petőfi debreceni kalandjai
© Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Bár Petőfi nem igazán szerette Debrecent, mégis sokszor megfordult a cívisvárosban.

Koszorúzási ünnepséget rendezett Petőfi Sándor születésének 195. évfordulója alkalmából a Debreceni Nyugdíjas Egyesület a költő Debrecenben, a Batthyány utcán található emléktáblájánál az óév utolsó napján. Egyebek mellett Petőfi verset szavaltak, az Őszidők Kórus a poéta szerzeményeiből énekelt el néhányat, majd Molnár Ferencé Rózsa, a Hajdú-Bihar Megye és Debrecen Nyugdíjas Szervezetei Szövetsége elnöke Petőfi Debrecenben töltött idejéről tartott beszédet.

Itt lett költő belőle

– Petőfi Sándor Debrecenben érett költővé, itt lett a szabadságharc katonája és itt született meg a fia, Zoltán. De ez a város volt legnagyobb nyomorának és kínos megaláztatásának is a helyszíne – kezdte beszédét az elnök. Elmondta: a költő rövid élete során gyakran megfordult a városban, először 19 évesen, 1842-ben. Pápai diákként megnézte a Református Kollégiumot és Csokonai Vitéz Mihály sírját is. Innen útban Tiszafüredre, megállt a Hortobágyi Csárdában ahol megírta, a Hortobágyi kocsmárosné című versét.

A jegyszedőnő házában

Kifejtette: Petőfinek 1843-ban Debrecenben sikerült valóra váltani régi álmát, Komlóssy Ferenc színtársulata soraiba fogadta. Viszont fellépési lehetőséget nem kapott, így egy másik társulathoz szerződött, akikkel Diószegre ment, ahol végre szerephez jutott, de játszani nem tudott, mert beteg lett. Miután elfogyott a pénze 1843 novemberében régi barátja, Pákh Albert segített neki, megosztotta vele debreceni szállását, ruhát, kosztot adott neki. Ezután Petőfi átköltözött Fogaras Józsefné, színházi jegyszedő házába, a Várad utcába, ami a mai Petőfi tér helyén húzódott. – A hidegben a múzsák elkerülték, betegen töltötte napjait. Szállásadója viselte gondját – fogalmazott Molnár Ferencé Rózsa.

Első és utolsó fellépés

Az elnök szavaiból kiderült, ismét a színház felé húzta a szíve. Január 15-én végre fellépett Debrecenben, a Nánási-féle színkörben, amikor is Shakespeare: a Velencei kalmár című darabját adták elő. Petőfi a Marokkói herceg pár soros szerepét kapta. – Ez volt az első és egyben utolsó szereplése, pedig az akkori kritikusok szerint tehetséges volt – ismertette a Debreceni Nyugdíjas Egyesület vezetője.

Fotó: Derencsényi István

Kiemelte: 1846-ban a Szatmár megyei Erdődőn megismerkedett Szendrei Júliával, aki iránt szerelemre lobbant. Még aznap este Debrecenbe ért. November 17-én színházba ment ahol a női főszerepet Prielle Kornélia alakította. Miután a művésznő észrevette Petőfit, az egyik dalbetét helyett, a költő a Virágnak megtiltani nem lehet című dalát kezdte el énekelni. Ez a poétára olyan nagy hatással volt, hogy azonnal megkérte Kornélia kezét. (Ekkor kapott hírt arról, hogy Szendrei Júlia férjhez megy.) Még aznap éjjel meg akart esküdni Petőfi. Azonban hiába keltették fel éjszaka a református papot kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű.

Megszületett a fia

Molnár Ferencé Rózsa ezután arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy Petőfi Sándor 1848 októberében a zászlóaljához Debrecenben vonult be. Valószínűleg a Salétrom utca kaszárnyában a szabadságharc újoncainak kiképzésével foglalkozott. Fia, Zoltán is itt született meg 1848 december 15-én. A segesvári csatavesztés után, – akárcsak Bem – Petőfi is menekült. Utoljára katonaorvosa a Héjasfalva melletti országúton látta a költőt. – 1849 július 31-én Petőfinek nyoma veszett, úgy ahogy annyiszor elképzelte a csatatéren halt meg – tette hozzá Molnár Ferencé Rózsa.

OCs