Pénz árnyékolta szerelem a Vőlegényben

Akt.:
Pénz árnyékolta szerelem a Vőlegényben
© Fotó: debreceniszabadteri.hu
Debrecen – Szép Ernő klasszikusát, a Vőlegényt tekinthette meg augusztus 8-án a Nagyerdei Szabadtéri Színpad közönsége. A néző számára fölmerülhetett a kérdés, hogy ma, amikor a hozomány szó, annak minden mögöttes tartalmával kikopni látszik a köztudatból, s a házasságok működését általában nem a lány apjának vagyona határozza meg, Novák Eszternek vajon mi lehetett a motivációja, amikor a darabot minden változtatás, modernizálás, a maga ma már „porosnak” mondható formájában állította színpadra? A Vőlegény című darab kritikájából kiderül!

A halhatatlannak számító klasszikus keletkezése idején s után, azaz 1919-et követően a témája miatt háttérbe szorított, a nem eléggé „szépernős” mivolta miatt kevéssé értékelt darab csak jóval a megalkotása, valamint a szerzője halála után, 1969 óta éli reneszánszát a magyar színházi életben. Ekkor a több évtizedes kihagyást követően a Színművészeti Főiskola tanárai fedezték fel és helyezték kánonba ezt a három felvonásos művet, amelyet azóta szinte minden évben műsorára tűz valamely társulat vagy teátrum. Többek között az Orlai Produkciós Iroda, amelynek jóvoltából most Debrecenben is elgondolkodhattunk a darab összetett mondanivalóján.

Sikeres kiházasítás a cél

Minden szereplőnek leginkább pénzre van szüksége: legalábbis a darab kiindulópontja ezt sugallja számunkra. Elvileg két ember, két fiatal, Csuszik Kornél(ia) (Kovács Patrícia) és Fox Rudi (Szabó Kimmel Tamás) egymás pénze által lehetnének boldogok. A lecsúszott, Kornél két testvérének, Mariskának (Tóth Ildikó) és Ducinak (Szabó Irén) a kulimunkája által mindössze a legalapvetőbb betevőt előállítani képes Csuszik-család az anyagi helyzetén a harmadik lány, Kornél sikeres kiházasításán keresztül szeretne javítani. Ehhez a magát jól szituáltnak, s egyben fogorvosnak beállító Fox Rudi épp „kapóra jönne”. Csakhogy.

S a számtalan „csakhoggyal” már rögtön az első felvonás elején, a megdöbbentő szegénységről árulkodó díszlettel szembesülve találkozunk. A Csuszik-család otthonában gyakorlatilag egy ágyon és egy asztalon, na meg Mariska varrógépén túl, melynek segítségével babavarrással próbálja eltartani a családját, semmi sincsen. Rudi vendégül látásához azonban azt a látszatot kéne kelteni, hogy gazdag, s hozományt is biztosítani képes családhoz érkezik a kérő.

volegeny2

Fotó: debreceniszabadteri.hu

Futkorászás

Innentől kezdve az első felvonás első fele nem áll másból, mint eszement futkosásból, azért, hogy ételt, bútort, abroszt, brossot, függönyt s a többit kérjenek kölcsön Rudi vizitjének idejére. Sajnos a futkosás nemcsak a darabban leírtak követése miatt eszement, hanem a megvalósítása is azzá válik: azt persze érzékeltetni kell a nézővel, hogy hogyan vette el a pénztelenség az összes családtag eszét – kiváltképp a semmirekellő papáét (Gazsó György), s a valaha szebb napokat látott mamáét (Takács Kati) –, de nem kéne túlzásokba esni, s szinte követhetetlenné tenni az eseményeket. Már csak azért sem, mert Novák Eszter rendezésének első perctől érzékelhető célja, hogy Szép Ernő klasszikusának minden szegmensét eredeti formájában tárja elénk. Így az archaikus nyelvezeten sem változtat, csakhogy a túlhajtott futkorászásnak „hála” jó néhány szót, kifejezést, mondatot nem is lehet érteni a szövegből. A múlt század eleji nyelvhasználat befogadása még nyugodt játék mellett is plusz energiát követel a nézőktől, így viszont, hogy egy-egy gyors mozdulat megtétele mellett próbálják velünk megértetni a történetet, ez igen kevéssé sikerül.

Szerencsére magukra találnak

A fordulat akkor következik be, amikor a kölcsönkért holmikkal kicicomázott lakásba megérkezik a potenciális lánykérő, Rudi. Amikor végre asztalhoz ülnek, s nem futkorásznak fel-alá tovább, már értjük, hogy mi is a lényege a látogatásnak: kiderül, hogy Rudinak a lányra, Kornélra elsősorban a keze mellé ígért hozomány miatt lenne szüksége.

volegeny4

Fotó: debreceniszabadteri.hu

A „suba a subához, guba a gubához” elv hangsúlyozása több szempontból gondolkodásra készteti a befogadót. Felmerül a kérdés, hogy a mai világban, amikor a hozomány szó, annak minden mögöttes tartalmával kikopni látszik a köztudatból, s a párkapcsolatok, a házasságok működését vagy épp működésképtelenségét általában nem a lány apjának vagyona vagy épp nincstelensége határozza meg, azaz, amikor a „pénz kell a boldogsághoz” elve már nem ilyen alapokon nyugszik az életünkben, Novák Eszternek vajon mi lehetett a motivációja, amikor Szép Ernő darabját minden változtatás, modernizálás, a maga ma már „porosnak” mondható formájában állította színpadra? Ha nem a pénz mechanizmusáról, akkor vajon miről akart a Vőlegény című darabon keresztül beszélni?

A második rész válaszol

Erre a kérdésre a gyengének bizonyuló – a legidősebb nővért, Mariskát alakító Tóth Ildikó összeszedett, briliáns játéka nélkül teljesen széthulló – első felvonás után szerencsére a második rész, amely a második és harmadik felvonást egyesítve megy le, megadja a választ. A párkapcsolatok – derül ki a végére – pénztől függetleníthető dinamikájának, bonyolultságának az elénk tárása a cél, amely Szép Ernő darabjának szintén központi eleme, s amelynek érzékeltetéséhez a rendező kiváló párost választott. Kovács Patríciának és Szabó Kimmel Tamásnak a második rész első felét kitevő dialógusa egy az egyben bizonyítja: náluk jobban nehezen tudná bárki is érzékeltetni a „se veled, se nélküled” darabban megfogalmazott helyzetét. A Rudi „fogorvosi szobájában” elénk táruló jelenetsor a mai kornak bizony ugyanúgy szól, mint a 19-20. század fordulóján élőknek. Hisz miután Kornél nem átall térden állva könyörögni a fiatalember szerelméért, azaz mélységesen megalázza magát, s a fiú is színt vall, kifejti, hogy még nem doktorált le, és igazából még nem is praktizál, sőt, ugyanúgy szerencsejátékból próbálja fenntartani magát, mint Kornél svihák apja, mindkettejük pénztelen helyzete ellenére már hiába próbálnak kikeveredni kölcsönös ölelésükből: a „csatájuk” során mégiscsak meggyőzték egymást arról, hogy őket az Isten is egymásnak teremtette.

volegeny5

Fotó: debreceniszabadteri.hu

Az érzelmek ilyetén kavalkádjának az ábrázolása, a sziklaszilárd elhatározásokat is érvénytelenítő helyzet a kiváló színészi játékkal fűszerezve már le tudja kötni a néző figyelmét. S Novák Eszter – úgy tűnik – épp ennek a releváns hatását fedezte fel Szép Ernő művében, ahol a harmadik felvonásban ugyan azt láthatjuk, hogy a pénz kissé újra megszédítette Kornél fejét – egy gazdag férfi kitartottjaként érkezik vissza a szülei házába, hogy külföldi útja előtt búcsút vegyen a „szegény rokonaitól” –, ám jön Rudi, s jön a mindent, még a pénzt is elsöprő szerelem. Vagyis a lány bravúros visszacsábítása a „gaz csábítótól”, aki lehet, hogy pézsmabundát és pincsikutyát tudna biztosítani Kornélnak, de úgy biztos nem tudna csókolni, ahogyan a szélhámos fiatalember.

Happy end

Miközben a fiatalok a heves szó- és csókcsatáikat vívják, a családtagok ismét futkosni kezdenek: mindenki bele akar szólni a fiatal pár életébe. Ám szerencsére a futkorászás itt jóval ízlésesebb és humorosabb is, mégpedig Gazsó Györgynek köszönhetően Csuszik papa különböző, felszínes művészeti ismeretekről árulkodó bugyuta beszólásai, és a Mariskát alakító Tóth Ildikó továbbra is rendkívül feszes, fegyelmezett színpadi jelenléte miatt. Azaz, minden jó, ha a vége jó. S ezt az előadás minden szegmensére vonatkozóan írom.

Gyürky Katalin


Fotó: Derencsényi István
Debrecen - „Szélmalomharc” – talán mindenkinek ez a kifejezés jut elsőként az eszébe, ha Cervantes Don Quijotéjéről hall. A Nagyerdei Szabadtéri Színpad közönsége a szélmalomharcot a műből készült La Mancha lovagja című musical kapcsán csak az eszmei mondanivaló szintjén érzékelhette július 10-én...

Fotó: Derencsényi István
Debrecen - Az amerikai író, Murray Schisgal Második nek­ifutás című darabja a „kétrétegűsége” miatt (is) zseniális. Egyfelől az idősödő, jómódú üzletember, Irving Berger „kapuzárási pánikjáról” szóló történet –amelyben az eddig tisztesnek vélt családapa képes a feleségét huszonkét év házasság utá...

file6vbgbfzmc751a1zc9kj3
Debrecen - „Önmagában is magával ragadó zene két kulcsfogalma a primitív motívumkészlet és a mágikus ismétlés.” A Nagyerdei Szabadtéri Színpadon az előadások sorát idén, június 10-én este Carl Orff Carmina Buranájának táncjáték-feldolgozása nyitotta. A középkori, 13. századi latin és alnémet nyel...








hirdetés