Pengett a kasza a kertalji réten

Akt.:
Hagyományőrző aratónapot tartottak a hétvégén Hajdúnánáson
Hagyományőrző aratónapot tartottak a hétvégén Hajdúnánáson - © Fotó: Harsányi Zsolt
Hajdúnánás – Tizedjére találkoztak a Nyakas­-farmon a környék kertbarát körei, a civil szervezetek a hagyományos aratónapon.

A széleskörű összefogással megvalósuló programot július 7-én rendezték meg. Az eseménynek, mint eddig mindig, most is Nyakas András és felesége adott otthont és látta vendégül a vendégsereget a Polgári útfélen levő birtokán.

Termékeny talajra lelt

Kissé borúsan indult a szombat reggel az aratók számára, de ez nem szegte kedvüket, s minden adott volt ahhoz, hogy ismét jó hangulatú aratóünnep legyen a Nyakas-farmon. A Hajdú Bokréta Hagyományőrző Csoport által tíz éve életre keltett aratónap gondolata láthatóan termékeny talajra talált, és egyre többen érzik magukénak ezt az egész napos hagyományőrző rendezvényt. A vendégek, a megmérettetésre jelentkező csoportok már reggel hat óra után érkeztek a helyszínre, s míg a csoportok egy része a hivatalos regisztrációt intézte, addig a többiek készülődtek a főzéshez, amelyhez az alapanyagokat ismételten a házigazda Nyakas András biztosította.

Az aratónapra közel 20 csapat nevezett, köztük Hajdúnánás három testvérvárosa Ustron, Csíkszereda és Érmihályfalva, de érkeztek Székelykeresztúrról is – csapatuk polgármesterükkel az élen idén első alkalommal álltak be a búzatáblába és mutatták meg, arrafelé hogyan folyt ez a nehéz paraszti munka.

Minden olyan dolog, ami hagyományőrzésről szól, ebben a modern világban azt jelképezi, honnan indultunk, hogyan visszanyúlunk gyökereinkhez, amelyeket nem szabad elfelejtenünk”

– hangsúlyozta Székelykeresztúr polgármestere. Rafai Emil hozzátette: az ilyen típusú hagyományőrző rendezvényeken lehet talán megnyerni a fiatalságot, hogy ízelítőt nyerjenek őseink hagyományaiból.

Itt tartani a fiatalokat

Az ünnepélyes megnyitón Jakab István, az országgyűlés alelnöke, a magyar gazdakörök országos elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében hangsúlyozta, hogy a hagyományok ápolása, a múltunk egy darabjának megőrzése és átadása a következő generációnak nem lehetőség, hanem kötelessége.

an-2A hajdúnánási aratónapon | Fotó: Harsányi Zsolt

– Ezek az alkalmak azok, amelyek nagyon fontos szerepet játszanak a jövő szempontjából is – mondta Szólláth Tibor a találkozó kapcsán. Hajdúnánás polgármestere, a Nemzeti Agrárkamara Hajdú-Bihar megyei elnöke kifejtette: az elmúlt húsz évben elveszítette azt a vonzerejét az agrárágazat, ami a fiataljainkat itt tarthatná, s tudjuk, hogy az egyik legfontosabb probléma az agrárium tekintetében a generációváltás. Ezekre a problémákra megoldást kell találnunk rövid időn belül – tette hozzá.

Papó után a fiú, majd az unoka

A köszöntők után sorba rendeződve, nóta- és muzsikaszó mellett elindult az aratók menete a búzaföldre, hogy elkezdődjön az egykor legnagyobb paraszti munka bemutatója. A résztvevők a Hajdú Bokréta nótásai vezetésével indultak az aratás helyszínére, ahol elsőként elkészítették a kévekötéshez szükséges köteleket, majd nekiálltak a kijelölt parcelláknak. Suhogtak a kaszák, szaporodtak a kévék, és rövid időn belül már több csapat a keresztrakással is végzett.

a22Fotók: Harsányi Zsolt

Az aratás közben sikerült elcsípnünk több kaszálót is, akik sok-sok kellemes pillanatot is megosztottak emlékeikből.

– Tíz év alatt sikerült átörökítenünk ezt a hagyományt és abban bízunk, hogy a következő esztendőkben is lesznek, akik tovább viszik ezt a szép szokást – mondta Tímári Balázs bácsi, az Ezüstkor Nyugdíjas Klub elnöke, aki szintén az egyik aratócsoport tagjaként vett részt az eseményen. – Volt már itt a fiam, a vejem, akik kaszáltak, most is lesznek fiatalok. Erre az alkalomra sokan hazajönnek a családból, és csatlakoznak hozzánk. Öröm volt nézni tavaly is, hogy a papó kaszált, utána váltotta a fia, majd az unokája. Jó ezeket a pillanatokat megélni – mondta Balázs bácsi.

tbTimári Balázs | Fotó: Harsányi Zsolt

Az egyetlen asszony kaszás, Jóna Gáborné elmondta, hogy sok fiataltól már messze áll az aratás, a kézi aratáshoz sok-sok türelem és szakértelem kell. – Annak idején hajnalban mentünk ki a földekre négy órakor, hogy meg tudjuk csinálni a köteleket. Az a jó, ha nedves a búza, mert ha száraz, akkor nem lehetett kötelet készíteni – mesélte teendői mellett.

jgJóna Gáborné | Fotó: Harsányi Zsolt

Közben a déli harangszó meghozta a szemlebizottság döntését is, akik alaposan körbejárták a csoportok munkáját, értékeltek, de mint elmondták, nem sorrendet állítottak fel, hiszen mindenki munkája kiváló volt valamiben. A szemlebizottság és a szervezők döntése alapján minden résztvevő csapat szép ajándékokkal térhetett haza, köszönhetően a nagylelkű felajánlásoknak.

Harcoltak, hogy arathassanak

Valószínű azonban, hogy ennek a napnak nem aaz aratásért remélt ajándékok voltak a legfontosabb mozgatórugói, hanem mint Veres Sándorné Ica néni, az aratónap főszervezője elmondta, egy szívvel, egy akarattal szervezték meg ezt az eseményt, s talán ez a legfontosabb. A közös munka, a jó hangulat, a nóta, egyszóval egy jó kis fesztiválhangulat, ami idecsábította az embereket.

– Boldog a szívem, hogy már olyan ifjú tagjai vannak a Bokrétának, akik harcoltak, hogy ma arathassanak, köthessenek kévét, szedhessenek markot. Az akkor nyolc esztendős gyerekek, akik mára ifjú felnőttek, azt mondták: nem hagyjuk ezt a hagyományt veszni, mert sok élményt és mára már különlegesnek mondható technikákat sajátítottak el – mondta Ica néni, aki bízik benne, hogy még hosszú évtizedeken keresztül megrendezhetik az aratónapot.

– Harsányi Zsolt –