Paul-próféciák

Paul-próféciák
Ugyan fanyalogva fogadtuk az idei labdarúgó-világbajnokság kezdeti szakaszát, azért így két meccsel a vége előtt mégis csak sajnáljuk, hogy hamarosan véget ér a seregszemle. Tamás Nándor jegyzete.

Hiányozni fognak a meccsek, hiszen jó volt nézni a spanyolokat, amint egyre jobb formába lendülnek, pont úgy, ahogyan egy vérbeli tornacsapat, vagy a szimpatikus, fiatal német gárdát, akik mostani teljesítményükkel végképp szétzúzták azt a sztereotípiát, mely szerint a Nationalelf csak rakkolós, lélektelen robotfocira képes.

Amikre sokáig emlékezni fogunk

Még sokáig emlékezni fogunk a Sneijderrel és Robbennel szárnyaló, „édeskés” oranjére, nem feledjük az újra ősi fényében ragyogó Uruguayt, melyet a tarthatatlan Diego Forlán a hátán cipelt, egészen a bronzmeccsig. Tudom, még évek múltán is emlegetni fogjuk a Dél-Afrikába valódi világsztárok nélkül érkező, négyszeres világbajnok olaszok betlijét, a jórészt Domenech ámokfutásának köszönhető francia lebőgést, az angolok váratlanul impotens futballját, a brazilok és az isteni Diego argentin szupercsapatának korai búcsúját.

Emlékezetes marad a videóbíró kapcsán felizzó vita, többen egy életre megtanultuk a Jabulani nevét és a nézőkre az idegbajt hozó vuvuzelánaka hangja is itt ül majd egy darabig a fülünkben.

A vízi orákulum

Bájos, amint Paul, az oberhauseni állatkert polipja lassan világsztárrá nőtte ki magát az utóbbi hetekben: tuti tippjei nyomán néhány ezer fogadónak biztosan javult az anyagi helyzete. Legutóbbi jóslását már a televíziók kamerái élőben közvetítették, és a derék, huszonegyedik századi vízi orákulum Spanyolország végső győzelmét vizionálta, a bronzérmet pedig a németek nyakába „akasztotta”.
Szurkolok is Paulnak, hogy utoljára még sikerüljön eltalálnia a győzteseket, különben lehet, hogy mehet a levesbe…
 
Tamás Nándor