Szív-ügyek

És, természetesen, mindkét oldalon megjárta, de ez most – már – mindegy. Az élet nagy disznóságai szerencsére bagózva-bagózatlanul is egyformán büdösek.
Amikor, annak idején, felsőiskolára került, teljesen kézenfekvő volt számára, hogy ott szív, ahol akar, igen, folyosón, büfében, előadóterem előtt is, órára várakozva. Mai nagy marha fejjel pedig egészen furcsának tartotta, hogy akkor, ott, szinte bárhol lehetett füstölögni. És helyeselte is azt a szigort, amely száműzte az intézményes falak közül a dohányzást, talán még erősítve is a szertartásos jelleget, szünetben leballagni a kijelölt bádogtető alá, van tüzed? és egy cigid hozzá?

Kocsmában, étteremben, szórakozóhelyen, hogy szabad legyen-e, vagy sem, az már kicsit rázósabb. Ludwig Hernya nikotinfüggőként sem kedvelte azokat a helyeket, ahol tejfehér-szürkén ködlött az ivócsarnok a bagófüsttől, és nem lehetett kapni levegőt még pénzért sem. Annyi előnye volt persze a szívóslétnek, hogy dohányosként, füstöskorcsmázás után, nem érezte a kojtot a ruháján.

Úgy sejdítette, talán érdemesebb volna valamiképp különbséget tenni a pöféken tartás szabályait illetően a csehó és az étterempalota között. Hogy végül a kecske is megmaradjon, és a káposzta is jóllakjék. Ahogy mifelénk szokás. Különösen, hogy más-más ember másfajta tágasságban használja már csupán a szórakozóhely fogalmát is.
Persze igazából nem a bagózást kellene megtiltani. Ez – majdhogynem, jóformán és hovatovább – mellékes. Hanem az élet nagy disznóságait.

„Hernya extra” – A szerző blogja
http://ludwighernya.blogging.hu