Palacsintával

Az egyik legforgalmasabb szolgáltató ügyfélszolgálata Debrecen belvárosának közepén. Ide tartok, lévén hogy ügyfél vagyok, és most gondjaim vannak. Kapok számot, annak rendje és módja szerint, így már nincs más hátra, mint várni. Réti János írása.

Szétnézek. Mögöttem, a várakozó lehetünk talán öten, az ügyintézők is nagyjából igencsak öten. Ők ügyintéznek, mi várunk a sorunkra. Amikor hívnak valakit a számmal, akkor mindenki megnézi az övét, majd vár tovább. Az ügyintézők halkak, a várakozók is. Csak egyik-másik kérdez vissza, mert valamit éppen nem ért, és arra inkább külön rákérdez az ügyintézőnél. Ez néha kicsit hangos, de semmi különös, csak az ő problémáját már mi is halljuk. Közben egyik-másik ügyintéző elmegy, valószínűleg ebédelni vagy éppen visszajön az ebédelésből. Az élet megy tovább, szépen nyugodtan, ahogy igazán szerethető. Megnézem a számom, aztán megállapítom, hogy közelébe sincs a hívottaknak, mert a rendszer nem úgy működik, hanem témakörök, azaz feladatok szerint vált. Aki végzett, elmegy, az újonnan érkező pedig számot kér. Csend van és nyugalom, mint a mesében. Csak halk szavak itt is, ott is, némi papírzizegés és az ügyek intéződnek. A hívószámok a maguk öntörvény rendje szerint változnak, és hol egymásutánban, hol a változó feladathoz, illetve a problémaváltáshoz igazodó rendben váltják egymást. A várakozók meg aszerint járulnak az ügyintézők elé. Csak egy kicsit lassan megy a sor, de ez nem zavaró, mert legalább megpihenünk kicsit. Rohanó világunkban kicsit minden rohanás. De nekem, a várakozónak, még régről a parádi Kakukk étterem jut eszembe, nagyon régről. Ahol két busznyi embert, azaz 90-et, kiszolgáltak egy óra alatt, kirándulásaink ebédjénél. A leveses tálak már fent voltak az asztalokon, aztán jött a többi fogás sorban. Egy óra telt el, és már mind a 90-en ülhettünk a buszokba. Az ebéd mindenkinek jól esett és mindenki csodálkozott a tempón. Leves és főétel került elfogyasztásra egy óra alatt. Palacsintával. És kávékat is rendeltünk. Az ügyintézés végül is nem tartott sokáig, csak én el voltam kényeztetve Parádon, a palacsintával.

– Réti János –



Sporthírek






hirdetés