Ötven év az állatok egészségéért

Ötven év az állatok egészségéért
© Fotó: Kovács Péter
Bakonszeg – Ötven éve állatorvosa a kis bihari falunak Vajna Péter. A szomszédos Zsákáról származik, kezdetben onnan járt át biciklivel munkahelyére. – Mára annyiban változott a munkám, hogy sertésből már alig-alig van a faluban. A malacok egyébként mindig is sok teendőt adtak, ezért a számuk csökkenésével nekem is kevesebb tennivalóm lett. Talán húsz koca ha van összesen most már Bakonszegen – beszél a munkájáról a doktor.

Egy percig sem volt kérdéses, hogy a fiatal Vajna Péter milyen pályát választ magának. Gazdálkodó családban nőtt fel a szomszédos Zsákán, ahol a falu akkori állatorvosa, Csatári doktor úr hamar a „szárnyai alá” vette a munkája iránt érdeklődő Pétert. Ha a doktor úrnak munkája akadt a tanyákon, nemegyszer magával vitte a fiatalembert, így Vajna Péter már igen hamar ízelítőt kaphatott az állatorvosi hivatásból. Berettyóújfaluban érettségizett, elsőre sikerült a felvételi a budapesti állatorvosi egyetemre, majd diplomaszerzés után a megyei állatorvosi állomás révén Bakonszegen kapott munkát. Mikor is?

Vajna Péter örömmel mutatja a tablót, amelyen az unokái képei vannak | Fotó: Kovács Péter

Ha hívják, ma is megy

– 1968. július 1-jétől vagyok Bakonszeg állatorvosa – folytatja a történetet Vajna Péter, akinek fél évszázados munkáját díszoklevéllel ismerte el Bakonszeg önkormányzata a közelmúltban. – Örültem, hogy a lakóhelyem szomszédságában kezdhettem el dolgozni. Kezdetben biciklivel jártam át a Berettyó töltése mellett lévő földúton, ott, ahol ma a kövesút fut. A kis táskámat felakasztottam a kerékpár kormányára, úgy jártam az állattartó helyeket. Meg is szólított az egyik bakonszegi, hogy micsoda táskám van nekem, pedig állatorvos vagyok. De nem ez a lényeg, hanem a munka. Tehén, malac, juh, lúd és más baromfi a házak körül és a két téeszben. Bőven volt állat, így munka is rengeteg adódott. Csak a faluban volt 150 szarvasmarha, a malacoknak két csürhe. Ahogy most, akkoriban is a betegségek megelőzésére kellett a hangsúlyt fektetni. És persze ott voltak az oltások, amelyeket mindig be kellett adni. Aztán jöttek az állatoknak a szájon át adható gyógyszerek, ezek beadását a gazdáknak meg kellett tanítani, így a felügyeletem alatt már maguk is el tudták azt végezni. Hamarosan Bakonszegre költöztem. Rendelési időm nem volt soha. Amikor szóltak, mentem és segítettem. Így van ez most is.

– Mára annyiban változott a munkám, hogy sertésből már alig-alig van a faluban. A malacok egyébként mindig is sok munkát adtak, ezért a számuk csökkenésével nekem is kevesebb tennivalóm lett. Talán húsz koca ha van összesen most már Bakonszegen. Egy időben a tejtermelés volt a juhászatban a fő profil. Aztán ez is átalakult; most egész évben a húsbárányok előállítása a cél. Ennek a húsvét és a karácsony a csúcspontja, akkor igényeli a legtöbb bárányt a piac. Napjainkban csaknem ezer a juhok száma. Szarvasmarhából napjainkban sincs kevesebb, mint régen, inkább azt mondom, hogy szétdarabolódott a tartásuk. Most is van nagyüzemi szintű tartás, de azt több gazda végzi, ugyanakkor háznál csak kevés tehén van. Faluhelyen az állatorvos rendszerint nem foglalkozik házi kedvencek gyógyításával. Akinek ilyen igénye van, megtalálja a városban az erre szakosodott kollégát. De a védőoltásokat a kutyáknak én adom be.

Fotó: Kovács Péter

Érkezik a kilencedik unoka

Vajna Péter kivette a részét Bakonszeg közéletéből is. Tanácstag és települési önkormányzati képviselő is volt. Most azonban már, túl a hetvenedik életévén, nem foglalkozik a településpolitikával, és már jó ideje körzeti ügyeletet sem vállal. Ettől függetlenül a falujában ellátja állatorvosi teendőit. Sok időt tölt unokáival; örömmel újságolja: hamarosan érkezik a kilencedik. Szabadidejében ásványokat, valamint csontot, szarut vagy éppen fát ügyesen kombinálva dísztárgyakat készít.

– Kovács Zsolt –