Osztály, ismét

Fábián György
Fábián György
Az áruházak polcait már júliusban bőven ellepte a diznimintás spirálfüzet meg a gumiszagú tornacsuka, ennek ellenére az iskolakezdés előtti béllazító érzés az augusztus huszadika utáni frász fontos összetevőjeként esik latba a sokatpróbált diákember számára, aki örülhet, ha még csupán alsóbbista, mert akkor még nem súlyosbítja utóvizsga-időszak, szerencsés esetben csak a kötelező anyagbeszerzés láza fűti ebben az időben, ha pedig nem – mert már júliusban átestek a felhalmozáson –, akkor marad az előrehozott lelki zsugor az új tanév miatt: néhány nap, és – ahogy szokták mondani – ismét kora reggeli kapkodás, menetrendszerű tejeskávé, a rádióban De nehéz az iskolatáska. Fábián György jegyzete.

Biztos van persze, aki élvezi, de valószínűleg szép számmal akadnak, akik a közelítő szeptember gondolatától is visítanak.

Idényszerű körfolyamatok medrében oson tova és tova az életünk, súg fel bennünk ilyenkor a mélyre temetett jógi, akinek azóta is bottal ütjük a nyomát, tavasz, nyár, ősz, tél, és megint tavasz, mint a híres filmben. Ha ügyesek vagyunk, az előző kanyar tanulságával vágunk neki a következőnek, és, jó esetben, nem követjük el ugyanazt a hülyeséget újra.

Akkor megteszik majd helyettünk mások. S – az ismert fordulat szerint – akár osztályismétlésre mehet emiatt történelemből az emberiség.