Oscar tudja

Budapest, 2016. március 2. Nemes Jeles László, a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjat nyert Saul fia című film rendezője a budapesti Toldi moziban tartott sajtótájékoztatón 2016. március 2-án.
Budapest, 2016. március 2. Nemes Jeles László, a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjat nyert Saul fia című film rendezője a budapesti Toldi moziban tartott sajtótájékoztatón 2016. március 2-án. - © MTI Fotó: Kovács Tamás
Az írás természetesen nem Verdi apródjáról szól, nem az Álarcosbál cselekményéről készült, hanem a filmgáláról, közelebbről az idei filmgáláról. Réti János írása.

És most elnézést kérek a Tisztelt Olvasóktól, de e jegyzet erejéig megszakítom a nemzeti örömünnep folyamatát, ami a Saul fia sikeréből táplálkozik, hanem általában az Oscar-díj átadásának körülményeit érinti. Magam, voltam olyan szerencsétlen, hogy megnéztem a gálát. Az első perctől az utolsóig, holott hajnali 5 órától elég lett volna követni az eseményeket. Igaz, így legalább „képben voltam”„ töviről hegyire. Félreértés ne essék, nem a díjzuhatagot sokallom, hanem a körülötte folyó felhajtást, illetve annak üzenetét. Harmincnégy évenként igazán kaphatunk egy Oscart, nincs abban semmi különös, előfordul az ilyen más országokkal is. Engem a „tálalás” zavart kissé, bár az mindig ilyen. (Ebből látszik, hogy 34 éve nem néztem meg a közvetítést éjszakától reggelig, holott valójában a „Saul fia” eredményére voltam kíváncsi, meg arra, hogy Leonardo di Caprio ötödszörre megkapja-e a díjat, vagy megint valaki másnak adják.) Nem adták másnak és a Saul fia nyert. Engem az zavart, hogy úgy éreztem, Amerikát semmi és senki nem érdekli, csak Amerika! A díjaknak, 1/24-ed részében kerültek szóba európai filmek, valahol a rövidfilmek és dokumentumfilmek díjkiosztói között hajnaltájt. (Mellesleg a rövidek kategóriában egy 12 perces alkotás lett az első.) Nekünk, európaiaknak minden TV-s esemény tervezésénél tekintettel kell lennünk az amerikai tévézés szokásaira. Ők egyszer nem vennék figyelembe, hogy mi bio-óránk másként jár mint az övék. Két órán múlna a gesztus, nem többön! Legvégül, amikor Morricone átvette a díját, a tengeren innen, Európában, már üvöltöttek a kakasok, de Amerikában ez kit érdekel?. Ezt Oscar tudja… de nem mondja…

– Réti János –








hirdetés