Országos közönségdíjat nyert apa és fia

Akt.:
Országos közönségdíjat nyert apa és fia
© Fotó: magánarchívum
Hajdúsámson-Martinka – Együtt műveli a kertet, ráadásul szántás nélkül, természetesen, organikusan.

Veres Miklós, és 6 éves kisfia, Veres Olivér nyerte a 2018-as „A legszebb konyhakertek” országos program közönségdíját. A díj értékét növeli, hogy közel 13 ezer kertet neveztek az országos versenybe.

Paradicsomgyűjtő

– A hatéves kisfiam kérte tőlem tavaly tavasszal, hogy neki is hadd legyen egy kis kertje, amit maga gondoz, nevelget, természetesen az én segítségemmel. Nagy boldogsággal tölt el, hogy örökölte tőlünk a föld szeretetét. A díjátadóra is együtt mentünk, az óvónénik és csoporttársaik is nagyon büszkék rá, az oklevelét kitették az óvoda faliújságjára – beszél a kezdetekről az édesapa. A fia hozzáteszi, hogy bébirépát, sóskát, paprikát, kétféle koktélparadicsomot, futóbabot, mángoldot, és kétféle hagymát termelt. A díjátadón különféle magvakat kapott, és azokat most tavasszal el is ülteti.

Fotó: alegszebbkonyhakertek.hu

Mint megtudtuk, ismerősök biztatására indultak el a megmérettetésen normál kategóriában, és hogy a zöldség- és gyümölcstermesztésen belül van egy különleges szenvedély is, a különféle paradicsomfajták gyűjtése. Az édesapa elmondja, hogy a föld, a konyhakert iránti szeretete már 6 éves korától megvan, úgy, ahogy a fiának is. Nagyszülei sikeres gazdálkodók voltak, nagymamájánál sok paradicsomlevet passzíroztak. (Azóta is ugyanazzal a passzírozóval dolgozza fel a termést). A gyűjtése nagyjából 10 éve kezdődött. 8 fajtával kezdte, most több mint 200-nál tart, melyek különböző színűek, formájúak. Ma már a világ minden pontján vannak barátai – interneten ismerkednek gyűjtők egymással – akikkel cserélgetünk magokat. Minden fajtát egy évig tesztel, és ha ízlik, és eléggé ellenálló, akkor megtartja, ha nem, akkor nem vet belőle többet. Próbál nemcsak a szépségre, hanem az eredményességre is törekedni.

Fotó: magánarchívum

– A többi vetemény közül még a kukoricát emelem ki. Nagy a választék, sok őshonos, eredeti indián, 2000-3000 éves fajták is vannak közöttük. Romániában már az agrárminiszter is nézegette a kukoricáimat. Technikatanárként dolgozom egy iskolában, ahogy annak idején az édesapám is. Amit tudok a növények termeléséről, azt igyekszem átadni a diákoknak. A terméseket be is szoktam vinni az óráimra megmutatni, akik pedig fogékonyabbak erre a területre, magokat ajándékozok nekik. Egy kérésem van, hozzanak fotót a megérett zöldségről vagy gyümölcsről.

Várja, hogy elvethesse

– Szántás nélkül veteményezünk, ez az úgynevezett „no-till” („ne gyilkoljuk a földet”) technika nagyon jól bevált. Itt, kint Martinkán homokos a talaj. A művelési mód nagyon nem mindegy. Csak takarással, csepegtető öntözéssel lehet, hozzáadott, mesterséges adalék nélkül. Legtöbbször növényi ázalékkal, erjesztett növényi levekkel szoktam permetezni. Kisfiam születésénél álltunk át teljesen az organikus termesztésre, ha kimegy bármit leszedni, az természetes legyen. Ebben az évben is folytatjuk a közös munkát a fiammal. Olivér a kapott magvakat már nagyon várja, hogy elültethesse. Nekem természetesen a szenvedélyes gyűjteményeimet gyarapítani, idén Pécsett lesz egy paradicsomos találkozó, ahol a fajtákat lehet bemutatni, valamint előadások lesznek. Van tervben egy földalatti üvegház építése is a régi helyett.

– Dandé Melinda –