Örökzöld fekete téma

Örökzöld fekete téma
© Illusztráció: Derencsényi István
„… további változások nem érintik az utasokat” – így fejeződik be a vasúti korszerűsítésről szóló cikk. Milyen kár – fújom ki nagy sóhajjal a fáradt olajjal és vizeletszaggal vegyesen beszívott levegőtHorváth Borbála jegyzete.

(Vizelet. Már, akinek vize lett a kánikulában, mert láttam az állomáson kalauzt, ki úgy féltette nemzeti kincsünket, hogy a fóliából sem csomagolta ki, egész zsugorral ölelt magához és ostorozva munkáltatóját az öltözőbe menekítette a szomj­oltót. Mondjuk, az állami földekről döntők tanulhatnának is eme ragaszkodásból. A vízimentők után, magamban baywatch-osnak keresztelt kalauz kollégája szerencsére megmentette az emberekbe vetett hitemet. Kérés nélkül kínált, és még a mosolyt sem sajnálta hozzá. Utóbbi hűsítőbb volt a lételem folyadéknál, s nagyobb hiány is van belőle talán hazánkban.) Hogy a kezdőmondattól ne kerüljek olyan messze, mint a MÁV a kiszámíthatóságtól, visszakanyarodok. Nagy kár, hogy nem változik már végre valami. Tudom, nem könnyű, tudom, sok vagon pénzt kell(ene) lapátolni ebbe a kohóba, hogy beinduljon végre a fáradt gépezet, s ne csak folyton füstöt köhögjön ki műszaki meghibásodás okán magából. De beszédes, hogy egy, a MÁV-ot ostorozó slam poetry produkciót három nap alatt több mint hatezren néztek meg a videómegosztó portálon. S bólogattak rá, hogy a rövidítés talán így helyes: már Megint Állunk Valahol.

– Horváth Borbála –








hirdetés