Volt egyszer egy Kaszanyitzky-üzlet

Az egykori Kaszanyitzky-üzlet és a család neve máig olyan fogalom Debrecenben, mint a Rickl, a Kontsek és a Sesztina is. Ezt a megtiszteltetést nemcsak a szolgáltatása színvonalával érdemelte ki, hanem a városért hozott áldozatai elismeréseként is.

A Piac utca 57. szám alatti Kaszanyitzky-féle üveg- és porcelánkereskedelmi vállalkozás 1852-től 100 évig prosperált, és a 185 esztendeje született Kaszanyitzky Endre alapította. A bolt (mely Debrecen első áruliftes üzlete volt) ma is működhetne, ha nincs a II. világháború utáni államosítás.

Az épület és a vállalkozás története hasonlóan szomorú, mint a családfőké: Kaszanyitzky Endrének idős korában gyógyíthatatlan betegsége lett, nem akart senkit kitenni a szenvedésének, és ezért önkezével vetett véget az életének. Fia, Andor egy vadászaton lett rosszul, és hunyt el 1935-ben. Az ő fia, András pedig az, akinek el kellett viselnie az államosítást.

Rangot jelentett náluk dolgozni

Helytörténeti látogatásunkon a cégalapító dédunokája, (IV.) Kaszanyitzky András zenetanár felidézte azt is, hogy Kaszanyitzky Endre a debreceni Kontsek- és Csanak-féle kereskedésekben tanulta a kereskedői szakmát, majd Budapesten az üvegipari mesterséget. Leszármazottaihoz hasonlóan bejárta a világot azért, hogy a legkorszerűbb technikákat és a legkülönlegesebb, legszebb termékeket is idehozzák forgalmazni. Vállalkozását sokak megelégedésére művelte, ennek eredményeként az egész Tiszántúlt ellátta, és egyre nagyobb lett a cége.

1869. szeptember 9-én vette feleségül Várady-Szabó Lajos és váradi Szakál Veronika lányát, Teréziát, akitől három gyermeke született. Házassága kapcsolatot jelentett Debrecen egyik legrégibb és legvagyonosabb kereskedő családjával, és társadalmi, pénzügyi téren is nagy előrelépést garantált. (A Szabó Kálmán utca Várady-Szabó Kálmán nevét őrzi.)

A vagyonos család tagjai anyagilag támogatták többek között a zenedét, a tűzoltóságot, a színházat, a nőegyletet és a tornaklubot is. Kaszanyitzky Endre azonban nem flancolt, puritánul élt, a vagyonát a környezete gazdagítására is fordította – hangsúlyozta vendéglátónk, Kaszanyitzky András.

Náluk dolgozni rangot jelentett (itt dolgozott Ady titkos rajongója, Kiváncsi Illi, azaz Varga Ilona is), megbecsülték a munkásokat, mindig volt ünnepi ajándék, átvállalták a temetési, orvosi stb. költségeket, hozzájárultak a gyerekek taníttatásához.

Kaszanyitzky Endre szoros üzleti kapcsolatban állt a legkiválóbb hazai és csehországi gyárakkal, de összeköttetéseket épített ki a herendi és a pécsi porcelán-, illetve kerámiagyárral is. A nagybani árusítás iránti igény nagy vagyonhoz juttatta a családot, és az így nyert tőke révén befektetés céljából több ingatlant is vásárolhattak.

Így sokan emlékezhetnek a család nevére a Simonyi út 31. szám alatti, egykori villájuk miatt is, amiben később a sportorvosi rendelő működött, ma pedig vallási gyülekezet van a helyén.

Hazafias érzelmek

Kaszanyitzky Endre fia, Andor a cég jövendő főnökeként kiváló nevelésben részesült. 1898-től vezette az üzletet, amely 1904 májusában hivatalosan is a nevére került. A cég továbbra is megmaradt Debrecen és környéke legfontosabb üveg- és porcelánforgalmazójának, fő ellátójának.

Beszélgetőtársunkkal, Kaszanyitzky Andrással diskurálva a családi fényképek se maradhattak ki az időutazásból. Ilyen a szentannapusztai családi birtok – romosan még meglévő – kastélyának kertjében készült fotó is, melynek közepén a nagyapja, a gúthi vadászaton elhunyt Kaszanyitzky Andor ül. Mellette a fűben András édesapja, az 1907-ben született Kaszanyitzky András csücsül. Mögöttük áll a két lánytestvér, Magdolna és Olga, a bal szélen pedig Tóth Andrea, aki mandulaműtét közben hunyt el, 18 évesen.

A képen szerepel kalauzunk nagyanyja is, Várady-Szabó Irén, aki Várady-Szabó Kálmán kereskedő és Fráter Etelka leánya volt. Kaszanyitzky András elmondása szerint a család a hazafias megmozdulásokat is támogatta, s például anno a három Szabó lány üdvözölte a Debrecenbe érkező Kossuth Lujzát, aki a család vendégeként a Simonyi úti nyári lakban volt elszállásolva.

Felújítás után kisajátítás

Kaszanyitzky András (1907–1979) a családi hagyományokat 1932-től folytatta. 1929 februárjában apja üzletéből a grazi Mauerhofer cég üveg- és porcelánkereskedésébe ment tanulni, s elsajátította az üveges és képkeretező szakmát is. Sikeresen vezette tovább a boltot 1938-ig, de a háborúban többször is katonai szolgálatra hívták be. 1944. április 5-től arcvonal mögött tisztként szolgált a galíciai, kárpátoki, végül a felvidéki hadszíntéren, a debreceni 16. felderítő osztály huszárszázadában.

Kalauzunk, András elmondta: idilli családi környezetben nevelkedett és nőtt fel, soha egy hangos szót nem hallott. Azt is felelevenítette, hogy az édesanyja, Kis-tot Szenczi Irma alkalmazott volt a vállalkozásban, (III.) Kaszanyitzky András pedig úgy szeretett bele, és vette feleségül a családi tiltakozás ellenére is.

Kaszanyitzky András akkor már (1941-től) a tócóskerti Tüdős-villában lakott. Behívták katonának, 1945. május 5-én Jimranownál orosz hadifogságba került, és csak 1947. október 4-én tért haza a Szovjetunióból. Akkor azonban, 1952-ben az állam kisajátította az üzlet épületét – nem sokkal azután, hogy felújította.

Piacoztak, másokra mostak

Kaptak egy Kossuth utcai helyiséget, de onnan három hónap múlva tovább kellett állniuk a Csapó utcára, majd onnan is tovább, így végül az ellehetetlenített Kaszanyitzky András felajánlotta az államnak a raktárkészletét. Némi kárpótlást kapott érte – nagyrészt a semmit nem érő Békekölcsön formájában. Akkor a családfő azt mondta, hogy nagyon nehéz volt megválni a családi vállalkozástól, de ugyanakkor nagyon sok gondtól is megszabadult.

Belépett a Debreceni Üveges Ktsz.-be, ahol raktárosként, műhelyvezetőként és könyvelőként dolgozott, és mellette mint kiskereskedő, üveges és képkeretező iparos is tevékenykedett. A nehéz időkben piacoztak és bérmosást is vállaltak.

A Tócóskerti lakótelep építése miatt 1978. december 21-én el kellett költözniük az Aczél utca 6. szám alatti házukból. Kaszanyitzky András 10 nappal később, szilveszter éjjelén feladta az életért folytatott harcot – zárta történetüket a fia. A család elhunyt tagjai a Köztemetőben lévő sírboltjukban nyugszanak, a Sesztina család sírhelye közelében.

Vass Attila

Üvegkupolás török dohányzószalon

A Piac utca 57. szám alatti üzlet szépen felújított épülete részben ma is megvan, és könyvesbolt található ott.

A ház 1852-ben még földszintes, három lakószobás épület volt, és a '48-as tábornok, Bernáth József tulajdonában állt. Ott működött a Kossuch és Kuhinka Üveggyár lerakata – ezt vásárolta meg Kaszanyitzky Endre (aki a nyíregyházi csizmadia, Kaszanyitzky Sámuel negyedik, legkisebb gyermeke volt). Aztán 1874-ben a házat is megvette, és a legmodernebb emeletes üzletházzá építette ki.

Az épületben lent raktárt is kialakítottak a bolt mellett, míg a ma már beépített részen díszes faragott kapu szolgálta a gépjárművek és a híres Kaszanyitzky-féle hintó ki-behajtását. Fent nagy ebédlő is volt, és a mai emeleti, festményes, üvegkupolás terem eredetileg török dohányzóként szolgált már Kaszanyitzky Endre idejében is.

Az emeleti festményeken szabadkőműves jelképek is szerepelnek, valamint a családfő monogramja. A helyiséget az ingatlan állami tulajdonba vétele után fürdőszobának használták, s a felső, díszes részét ledeszkázták. Beszélgetőtársunk, Kaszanyitzky András még járt fel a Piac utcai ház utolsó családi lakójához, Móci nénihez, Porubszky Andrásnéhoz, akinek egy szobát és fürdőszobát hagytak meg az eredeti – ma már lebontott – lakórészen.