2014.09.10. 07:33
Nézőpont: Virágom, virágom…
<em>Nem tudom elképzelni a léthelyzetet, hogy sírról lopjak. Pedig igyekeztem. Szó, mi szó, végiggondoltam mit tennék, ha egy forint sem húzná a zsebem és legalább ennyire lenne üres a gyomrom, de már senki sem jutna eszembe, akitől kérni tudnék</em>. Horváth Borbála írása.
Nem tudom elképzelni a léthelyzetet, hogy sírról lopjak. Pedig igyekeztem. Szó, mi szó, végiggondoltam mit tennék, ha egy forint sem húzná a zsebem és legalább ennyire lenne üres a gyomrom, de már senki sem jutna eszembe, akitől kérni tudnék. Horváth Borbála írása.
Elméleti „kenyérszerző” kényszertúrám útvonalát nem árulom el, nehogy valaki miattam lépjen rá, de a sokfelé ágazó göröngyös „ösvényötleteim” egyike sem vezetne temetőbe vagy például kórházi váróba. Ebéd után persze könnyű erkölcsi szerpentinen keresni a legegyenesebb csapást. Az értékek begyűjtését célzó sírrongálók ellen annyit tudunk tenni, hogy bízunk a településünk biztonsági embereiben, a kamerákban, az önkormányzatban. A „haragcsenésekre” viszont van orvosság. A megélhetési lopásnál súlyosabb bűnt követ el az, aki családtagja virágát dacból sepri le. A temetői szarkával ellentétben nem egy idegen, hanem a saját szerette emlékét sem tiszteli. Védekezni ez ellen a harag tovább nem táplálásával, szeretettel lehet. Sugárzó, fiatal ismerősöm jut eszembe, aki elveszítette 13 éves kislányát. A sírjára tett pillangófigura megtetszhetett valakinek. Eltűnésekor az édesanya annyit reagált: tegye olyan boldoggá új gazdáját, amilyen az ő angyalkája volt a kedvenc szárnyas láttán, majd elhelyezett egy újabb színes játéklepkét.
Hajdú-Bihar - Kamerákkal próbálják elejét venni a lopásnak, rongálásnak.
