Ondód és Nagycsere is tanyaközpontból nőtte ki magát

A mai város külsősége a 19. század közepén
A mai város külsősége a 19. század közepén - © Forrás: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár
Debrecen – A külsőségek elnevezése többször visszaidézi a középkor itteni falvait. Fejezetek Debrecen történetéből 11. rész: Külterületi városrészek, régvolt települések.

A város 1952-ben kijelölt új határai között számtalan érdekes nevű külterületet ismerünk. Ezek a lakatlan, gyéren lakott vagy esetenként akár belterületi jogú városrészek ma már csak elnevezésükkel idézik az ismert vagy kevésbé tudott történeti eseményeket, elnéptelenedett településeket és a hajdani település szerkezetét.

A szétválasztott Bellegelő-gyűrű

Debrecen legrégebben lakott, nagyjából a mai belvárosnak megfelelő részét évszázadokon át bővítgették a körötte lévő legelők rovására. E mind jobban szűkülő Bellegelő gyűrűjében lévő tanyák számozása az északkeleti részen, Apafája erdő mellett kezdődött, és az órajárásnak megfelelően növekedve a legnagyobb számokat (1200 körülieket) a Nagyerdő és Monostorerdő közötti házak kapták. A múlt század ’50-es éveitől a nagyüzemi földművelés „tagosításai” miatt kikényszerített tanyabontások hamarosan átláthatatlan helyzetet teremtettek. A többszöri átszámozás is csak rövid időre nyújtott megoldást. Végül 1988-89-ben hét körszeletre osztották fel a Bellegelőt. Az így kialakított részek – egy kivétellel – régi híres városvezetők nevét kapták (Gáspár György-kert, Bellegelő kert, Bayk András-kert, Biczó István-kert, Mészáros Gergely-kert, Nagy Mihály-kert, Domokos Márton-kert). A felosztás során az új egységeken belül 1-től indítva számozták újra a tanyákat.

Külterületi városrészek határai

A részekre osztott belső legelő övén túli külterületek köztudomású és történeti határai nem mindig esnek egybe. Különösen igaz ez a nyugati oldali Ondód pusztán, amely több elpusztult falu (Ondód, Fegyvernek, Gesztréd, Látótelke, Lombi vagy Szentkereszt) együttes területét jelölte évszázadokig. Itt a belvárosi házak, úgynevezett „ház után való földjei” kelet-nyugati irányú dűlősorainak évszázadokkal ezelőtti elnevezései ma is ismertek. Igaz, közülük már csak a Fáy-dűlő északi oldala, a Perec, Kádár, Veréb és Péterfia dűlők maradtak Debrecenben, a többit (Szoboszlai dűlő, Gál dűlő, Piac dűlő, Vedres dűlő) 1952-ben, Ebes kialakításakor az új községhez csatolták. Ondód puszta északi határa a Péterfia dűlő volt. Bár a szomszédos Kismacs puszta (Debreceni-Macs) széle ma is pontosan ugyanott látható, mint a kétszáz évvel ezelőtt megrajzolt térképeken, mégis a 33-as számú (hortobágyi) főút, illetve a vasút átvette a területhatár szerepét. Kis-és Nagymacs, Pallag puszta, Szepes puszta és az erdős puszták (Nagycsere, Haláp, Bánk, Pac, Veker, Fancsika) egymás közötti régi határai viszonylag jól azonosíthatók, de a használatban lévő mai elnevezések már a területek egymásba olvadására utalnak.

Belterületek a külsőségben

Debrecen külterületének állandó lakossága szigetszerű belterületeken, továbbá a tanyákon és a nagyüzemi mezőgazdaság számára haszontalan földeken kimért zártkertekben él. A két legnagyobb belterület a Józsa községből lett Alsójózsa és Felsőjózsa. A többi zömmel tanyaközpontként jött létre. A mai Ondód a Kádár dűlőn a ’30-as években kialakult tanyaközpont körül épült fel a nagyüzemi művelés „táblásítása” miatt lebontásra ítélt tanyák lakói számára a 20. század derekán.

A régen szintén Ondód pusztához tartozó Péterfia dűlő (33-as számú főút) északi oldalán létesült másik tanyaközpont, Kismacs a Jó­zsáig érő Debreceni-Macs (Kismacs) puszta lebontott tanyáinak lakosságát fogadta be. Gyulay-Macs vagy másként Nagymacs puszta tanyáiról költözőket a balmazújvárosi út északi oldalán, Nagymacs néven kialakított céltelepülésre, a Steinfeld uradalom valamikori központjába költöztették. (Mindkét Macs neve a 16. század második feléig fennállt falu emlékét őrzi.) Pallag belterületi városrész a Nagyerdő, Monostorerdő és Hajdúhadház által határolt területen belül, a 19. század közepén a „Gazdászati és Erdőszeti Felsőbb Oskola” részére átadott városi földeken jött létre.

Szintén a régi debreceni Pallag puszta része volt a mai belterületi jogú Dombos(tanya), amelyet a 17. század derekán végleg elpusztult Parlagh település templomának romjai közelében, a vasút mentén 1928-ban épült elemi iskolánál alakítottak ki. A vámospércsi országút északi oldalán jött létre Nagycsere „céltelepülés” az Erdőspusztákon, az erdei tanyákból kitelepítettek részére. A vámospércsi országút déli oldalán a város legkeletibb belterületi lakott helye, Haláp épült fel, amely elnevezésével az 1660-ra elpusztult Haláp falura emlékeztet. Az Erdőspuszták déli szélén, a Diószegi út mentén, a városközponttól mintegy 13 kilométerre, a korábbi iskola körzetét fejlesztették Bánk városrésszé, a 16. század végére megszűnt Bánk településre utalva.

Külterületi lakott helyek

Az elmúlt három évtizedben sok ezren költöztek ki Debrecen lakótelepeiből az eredetileg hétvégi tartózkodásra és pihenésre szánt, még ma sem mindig tisztázott jogi helyzetű, szűk utcás, keskeny telkes zártkerti ingatlanokba. De épülnek napjainkban szabályos keretek között is újabb és újabb szigetszerű lakónegyedek, lakóparkok, kertvárosok, sőt a szétszórt tanyák világa is gyarapodni látszik.

A külsőségben lévő lakóhelyek elnevezése sokszor esetleges, de az építők, építtetők mesterséges fantázianevei mellett nemegyszer szerencsésen idézik vissza a magyar középkor itteni falvait, mint például a Sárga dűlőn régebben felépült házsorok a 16. század végén elnéptelenedett Szepes emlékét. A zártkertek egyes részeit is az emlékekben fennmaradt nevek segítségével azonosítják. A területek egyértelmű elhatárolása híján ezek nem mindig pontosak, de így is képesek utódainkra örökíteni az ősi települések névemlékét.

– Papp József –


Józsa pusztából vált virágzó városrésszé

Józsa földrajzi neve egy 13. századi feljegyzésben fordult elő először. Fejezetek Debrecen történetéből: Alsójózsa és Felsőjózsa.

 

Nem a szél hordta össze a cívisváros nyugati „hegyeit”

Debrecen tősgyökeres polgárai mélyen hittek benne: „Akinek a kődökét nem a Basahalmán belül vágta el a bába, csak jött-ment” vagy „Igaz debreceni pógár, a Basahalmán belül vágták el a kődökét.” A mondások ismerői sem mindig tudják, ez az érdekes nevű domb ma is létezik a Vértesi úton a Tócó közelében. Fejezetek Debrecen történetéből: Évezredes halmok a Tócó mentén.

Miért nincsenek kerületek Debrecenben manapság?

A hajdúsági megyeszékhelyen az utcasarkok névtábláin 13 évvel ezelőtt jelentek meg a belterületet lefedő városrészek elnevezései. Fejezetek Debrecen történetéből 8. rész.