Olyan mint az After Eight: keserédes és pikáns

Olyan mint az After Eight: keserédes és pikáns
© Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Az özvegy Karnyóné és a szeleburdiak – ilyennek látta szerzőnk a nemrég bemutatott darabot.

A jubileumi évad kiváló alkalmat adott teátrumunk vezetésének ahhoz, hogy névadójának tisztelegve műsorára tűzze Az özvegy Karnyóné és a szeleburdiak című Csokonai-bohózatot. Az előadás – a címszerepet játszó – Oláh Zsuzsa jutalomjátéka, aki alakításában mesterien ötvözte a komikumot és a tragikumot.

Állítólag egy éjszaka alatt írta meg művét az akkor 26 éves Csokonai Vitéz Mihály, mely – egyesek szerint – Ady Endre kedvenc darabja volt. A Karnyóné (egyik, mert hogy több is volt) kéziratán az állt: „Eljátszották a tanulók 1799. esztendő szeptember 1-én az oskolába Csurgón.” Az azóta eltelt bő két évszázad során sokan, sokféleképpen dolgozták fel Csokonai tündérjátékát.

Bizonyára nem került a feledés homályába a néhány éve – a beregszászi Ilyés Gyula Színház vendégjátékaként – játszott előadás Szűcs Nelly és Trill Zsolt főszereplésével. Míg Vidnyánszkynál bő háromórás volt a játékidő, igaz a színmű mellett más Csokonai versrészletek, Dorottya-idézetek is elhangzottak, addig a Méhes-féle verzió szűk másfélórásra sikeredett szünet nélkül. Vidnyánszky felismerte, hogy a darab nem túl cselekményes, ezért csavart egyet rajta, és Samukát (Trill Zsolt), Karnyóné lökött fiát helyezte a cselekmény középpontjába. A végeredmény egy rendkívül szórakoztató, sodró lendületű, felejthetetlen produkció lett.

Fiúk helyett fabáb

Aki esetleg nem ismerné, íme a történet dióhéjban: Karnyóné (Oláh Zsuzsa) a tekintélyes idomokkal megáldott, öregecskedő (ál)özvegy viszonylag jó módban él a tulajdonában álló boltnak köszönhetően, két alkalmazottat – egy tót nyelvjárásban beszélő segédet, (Dánielfy Zsolt)és egy „kapós” szobalányt (Mészáros Ibolya e.h.) – is tart. Kissé ügyefogyott – seprűnyélen lovacskázó felnőtt gyermeke, Samuka (Papp István) mellett nem unatkozik, de valami mégis hiányzik az életéből; nemcsak a szívében, de az ágyában is egyedül érzi magát. A hiánypótlásra persze akadnak jelentkezők Lipittlotty (Pál Hunor) és Tipptopp (Janka Barnabás) személyében, ám egyiküket sem Karnyóné szépsége vonzza, sokkal inkább a pénztárcája. A Napóleon elleni háborúban eltűnt férjét (Bicskei István m.v.) kéne gyászolnia, ám a kapuzárási pánikban szenvedő, vérmes asszonyság inkább azért boldogtalan, mert udvarlói közül még senki sem elégítette ki csillapíthatatlan vágyát. Így – jobb híján – marad a „magában felálló fabáb”, melyért ütődött fiacskáját szalasztja el a boltba… Neki van ám keseredve rendesen, mikor a félreérthetetlen férfifogó próbálkozásai – ingének kigombolása, szoknyája felhúzása – sorra kudarcba fulladnak. Első számú kiszemeltje, Tipptopp – hogy egyedül csak az övé legyen a vénasszony pénze, na meg Boris szerelme – csellel eltakarítja az útból riválisát Lipittlotty-ot, s elhiteti vele, hogy nyert a lottón. Miután Karnyóné rájön, hogy csak kihasználták, öngyilkosságot követ el, közben előkerül a halottnak hitt Karnyó, visszatér a lóvá tett (ál)lottómilliomos és leszámol ellenfelével, végül magával is végez. A happy end (a feltámadás) itt elmarad.


Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Kiváló Karnyóné

Oláh Zsuzsa telitalálatnak bizonyult, Karnyóné szánni való szerelem -és szeretetéhségét gazdag színészi eszköztárral teszi autentikussá, árnyalt játékában bravúrosan ötvözi a magát nevetségessé tevő férjvadász matróna alakját a támaszra vágyó, fogyatékos gyermekét egyedül nevelő anyáéval. Lipittlotty (Pál Hunor) és Tipptopp (Janka Barnabás) figurája – a megvalósítás tekintetében – sajnos nem igazán tér el egymástól, csak amennyire a színészek alkatilag különböznek egymástól. Mindketten lelkesen teszik a dolgukat, ám olykor talán túlpoentírozzák azt. A legviccesebb alakítás díját egyértelműen Papp István kapná Samuka szerepéért, nagyon tetszett Mészáros Ibolya (Boris), aki amellett, hogy feltűnő jelenség, ígéretes tehetség is; remekül mozog, játszik és énekel! Kár, hogy akusztikailag egyszer-egyszer nehezen lehetett érteni Garay Nagy Tamást (Kuruzs) és Dánielfy Zsoltot (Lázár), ettől eltekintve hozták a tőlük megszokott színvonalat.

A már említett ritmikai ingadozások, melyek leginkább Karnyóné hangulatváltozásait kísérik (a felhangoltságot gyakran depresszió követi) teszik egyedivé az előadást, mint a mentolos krém az étcsokit. De az igazság az, hogy nem mindenki szereti az After Eight-et…

Hassó Adrienn


Modoros túlrajzoltság helyett

Méhes is szakított a szokásos harsány tálalással, így szerencsénkre nem egy modorosan túlrajzolt vásári komédiát láthattunk, sőt átgondolt rendezésével, újabb rétegekkel tudta gazdagítani az alkotást. Megmaradt az archaikus nyelvezet és még az aktualizálás is kimaradt. Kétségtelen, hogy a darab örökérvényű, mégis a régies szöveg helyett az akció, a látvány (lenne) a fontosabb, izgalmasabb. Az aprólékosan kidolgozott jelenetek, bár érezhetően tudatos elgondolás mentén – Dargó Gergő aktív és kifejezetten ihletett közreműködésével – nem gördülnek át egymásba és olykor döcög az előadás. Maga az ötlet – hogy szinte minden mozdulatot (ajtónyitást, cipzár lehúzást… stb.) következetesen ugyanaz a hangeffekt kíséri – egyébként remek. Kitűnően követi a zene a színpadi eseményeket, a burleszkbe illő kergetőzéshez gyors, pergő ritmusú, míg Karnyóné keserű önvizsgálatának pillanataiban mindig egy bizonyos melankolikus muzsika hangzik fel.









hirdetés