„Olyan ez is, mint a drog”

Akt.:
Kori: Ha egyszer megtapsoltak, vágysz rá, hogy újra megtörténjen – egy korábbi P. Box koncert
Kori: Ha egyszer megtapsoltak, vágysz rá, hogy újra megtörténjen – egy korábbi P. Box koncert - © Fotó: Napló-Archív
Debrecen – Tíz év után jelentkezett a Pandora’s Box új nagylemezzel, melynek nagyon jó a fogadtatása.

A rockernek, különösen az idősebb korosztályhoz tartozóknak fogalom a P. Mobil és a P. Box együttesek neve. Utóbbi kapcsán a szűkebb pátriánkban élőknek még hevesebben dobbanhat a szíve, hiszen az egykori Mobilból 1980-ban kiváló, majd a Pandora’ Box (röviden csak P. Box) zenekart megalapító szólógitáros, Bencsik Sándor és az orgonista Cserháti István közül utóbbi 1986-ban Debrecenbe költözött. Itt alapította újra az együttest 2001-ben helyi fiatal tehetséges zenészekkel, köztük az énekes Koroknai Árpáddal, akit a nagyközönség a közszolgálati csatorna, Társulat című műsorában ismerhetett meg 2008-ban, amikor az István a király című rockopera jubileumi előadásához válogattak szereplőket. Kori, ahogy mindenki hívja, a végsőkig „harcban” állt mind Koppány, mind István szerepéért, de végül egyiket sem rá osztották, ám országos ismeretséget szerzett magának és vele a Cserháti „Pityi” korai, 2005-ös halála miatt nehéz időket élő zenekarának.

Egybe írva

Bár kisebb időszakoktól eltekintve folyamatosan működtek, a tagok nehezen tették túl magukat a zenekart alapító és menedzselő Pityi elvesztésén, sokáig bénította őket a rájuk maradt örökség, de úgy tűnik egy évtized múltán kilábaltak ebből az állapotból. Az egyik legismertebb rockszaklap mellékleteként ebben a hónapban megjelent az együttes Mindenekfelett című CD-je.

– Nem véletlenül írtuk egybe a két szót, mert ezzel is jelezzük, visszük tovább Pityi hitvallását: „A zene mindenek felett”, egyben azonban azt is, hogy ettől kezdve a magunk útján járunk – ad magyarázatot Kori a szándékosan elkövetett helyesírási hibára.

A nagylemez fogadtatása várakozáson felüli, elég csak a zenei szaklap méltató cikkét vagy a közösségi oldalon a rajongók kommentjeit elolvasni. Az előbbiben a hagyományos hangzást megtartó, de azt a kornak megfelelő új elemekkel kiegészítő sokszínűségét emelik ki, míg a rockerek a műfaj egy régen várt sikeres darabját ünneplik. Ennek ellenére a debreceni banda nem reménykedhet olyan áttörésben, mint a ma divatos irányzatok képviselői, ettől még nem fog jelentősen megnőni a klasszikus rockzenét hallgatók tábora.

Háttérbe szorítva

– Sajnos ezt mi is folyamatosan érzékeljük, aminek legfőbb oka, hogy a média kivonult a rockzene mögül, bár sosem számított a kedvencének, de ma már csak üdítő kivétel például a Tankcsapda, mert amúgy a műfajt szándékosan mellőzik – állapítja meg a már sokszor megélt tényt az együttes frontembere. Hozzáteszi, már a Lovardába sem szerveznek rockkoncertet, marad a feleannyi befogadóképességű Roncsbár, ha teltházat akarnak. Ugyanakkor erre a műfajra jellemző, hogy mindig akad egy olyan réteg, amely nem sajnálja a belépőkre a pénzt, igaz lassan ők is kiöregednek, de szerencsére általában átadják gyerekeiknek a stafétabotot, amit Koriék is tapasztalnak fellépéseiken. Pozitívumként említi még, hogy akihez viszont sikerül eljutniuk, azok a fiatalok általában megszeretik a rockzenét.

Ismerve más – köztük több, a rocknál sokkal igénytelenebb – zenei műfaj sikerességét óhatatlanul felmerül a kérdés: ennyiért megéri törni magukat?

– Amíg van zenei ötletünk, mondanivalónk a világról és közlési szándékunk, addig ezt a műfajt csináljuk, mert szerencsére nem ebből kell megélnünk. Persze a fellépések lemondással járnak, mi is sokszor inkább a családunkkal töltenénk az egész hétvégét, de ha egyszer nem mennénk el, nem tudnánk magunkkal mit kezdeni, annyira hiányozna. Olyan ez is mint a drog, ha egyszer megtapsolt akárcsak pár, színpad előtt álló ember, vágysz rá, hogy újra megtörténjen veled. Másrészt, ha már ehhez van tehetségünk, élnünk kell vele. Azzal meg azok az emberek számoljanak el, akiket nem zavar, hogy egy koncerten nem élő a zene, mert olyan mélyre sikerült az igényszintjüket süllyeszetni, hogy már észre sem veszik.

Nem nosztalgiáznak

Visszatérve az új nagylemezhez, egy érdekes mondattal indít Kori. Eszerint a korábbi számaikat, mindig át kellett préselniük a P. Box logón, mert igazodniuk kellett ahhoz az imidzshez, amit az egykori nagy banda képviselt. Ezzel a hagyománnyal szakítottak most, mert a címe mellett hangzásában és mondanivalójában is változtattak, maira formálták, amivel valószínűleg Pityi is egyetértene.

– Amíg élt, ő sem nosztalgiázott sőt, nem is szerette játszani az ős P. Box számokat, sokkal inkább a velünk írt újabbakat. Ám a múlttól nem mindenben könnyű elszakadni, így a névhasználat miatt évek óta pereskedünk a ’80-as évek zenekarának egyik tagjával, aki szintén használta a P. Box nevet, holott már bírósági határozat is tiltja ezt. Talán egyszer ennek is pont kerül a végére.

És mit hozhat a jövő, pontosabban az év hátra lévő része a zenekarnak?

– Az időzítés miatt az idei fesztiválokról már lemaradtunk, de a Campuson ott leszünk. Igyekszünk a lemez anyagát minél több helyen bemutatni, Debrecenben ez decemberben várható.

– Égerházi Péter –


Pandora’s Box

1980: Bencsik Sándor, Varga Miklós, Szabó István, Sáfár József és Cserháti Pityi megalakítja a zenekart.
1986: az együttes felbomlik, a billentyüs Cserháti István Debrecenbe nősül, és hozza magával a név jogát is.
2001: helyi Szfinx és az Aberra együttesek fiatal zenészeiből újjá alakul a zenekar.
2002: megjelenik az első LP-je, Reményre ítélve címmel.
2005: kiadják második nagylemezüket, amely a Pangea címet kapja, meghal Cserháti István
2015: Mindenekfelett címmel új CD-t adnak ki, melyen 8 új és egy régebbi szám szerepel.
Jelenlegi tagok: Koroknai Árpád (ének), Sándor József (gitár), Ferenczi Tibor (basszusgitár), Szabó Krisztián (billentyű), Kiss Konrád (dob). ​








hirdetés