Olvasónk írja az egészségügyről: Ki a hibás?

A mai magyar egészségügy létezésének legmélyére került. A beteg sok, ugyanakkor kórtermek üresek.

Sorban állás van. Persze, vannak, akik már nem érik meg a végét és a természet törvénye szerint elhaláloznak. Egy egyszerű laborvizsgálatra is heteket kell várni, meg van szabva, mikor és hány órára lehet menni feliratkozni és aztán megmondják, mikor vesznek mintát. Debrecenben a klinikiai Kardiológiára több hónapnyi előjegyzés szükséges.

Egy ismerősömet közel 1,5 hónapra jegyezték elő szívkatéteres vizsgálatra. Reggel érkezéskor, a városi járóbeteg szakrendelésen gyanakodni kezdett, ugyanis mindössze ketten várakoztak. Átmentek a kardológiai osztályra, ahol a furcsaság magyarázatot nyert: elfogyott a pont! Igen, így: elfogyott a pont! Lefordítva: nincs pénz, a májusi apanázs már 25-én mínuszra szaladt. Nosza, várni kell délig. Mire? Csodára? Jött a csoda, hogy 31-én fogják elvégezni a vizsgálatot, de 28-án reggel jelenkeznie kell a felvételi formaságok elintézésére. Egy másik ismerősöm az idegosztályon feküdt és hasonló volt a helyzet.

Az említett osztályok kihasználtsága 20-30 százalék körüli volt. Ha ilyen kevés a beteg, pontosabban a felvehető beteg, akkor is működniük kell. Olyan ez, mintha a kocsi csak a vezetőjével járna és utast soha nem vinne. Szép magyar szóval, nem rentábilis a működés, sőt! Nem lehetne a szomszédos államokból jövő betegeket pénzért megvizsgálni és kezelni? Hiszen ők nem TB támogatott betegek lennének! Értem én a helyzetet, de azt nem, hogy azok, akik a csődbe vitték az egészségügyet, élvezik a Kanári-szigetek meleg napsütését! Páncélszekrények, kétféle kórházi menü: meglehetősen félresikerült intézkedések voltak!

Csak eltávozunk az élők soraiból, mert halandóknak születtünk. A kevés pénz megmarad, betegek, orvosok és ápollók nélkül. Még nem késő tenni  értünk!

 id. Dobrai Zoltán, Debrecen








hirdetés