Olvasói vélemények a debreceni városépítésről

A debrecenieknek nem tetszik a városkép megbontása
A debrecenieknek nem tetszik a városkép megbontása - © Fotó: Matey István
Debrecen – “Eltűnnek fák, virágok, épületek, utcák, vagy kihasználatlan betonpaloták épülnek helyettük, vagy mediterrán színfoltokkal akarják tarkítani még a jellegzetes illatú Nagyerdő szélét is.

Eltűnt egy emeletes épület

A város közepén tűnt el egy emeletes épület, ami sokunknak második otthona volt évekig. Senki se siratja néhány régi dóczistán kívül, egy teremtett lélek és egy hivatal se ad választ arra, akiknél módomban volt írásban vagy telefonon érdeklődni, mikor bontották le. Egyedül a Kossuth Általános Iskola igazgatónője volt szíves közölni, hogy a régi Dóczy épületét 1970-ben bontották le, az ő iskolájuk, amiben most tanítanak, 1971-ben lett kész annak a helyén. Feltételezhető, hogy az 1911-ben épült internátust is akkor bonthatták le.

Egyetlen hivatal se vette a fáradságot, hogy válaszoljon. Talán restellik, hogy már olyan sokszor kaptam azt a választ a kérdéseimre, hogy nem tudom. Debrecen az a város, amit Jókai Pestről írt szavaival tudtam jellemezni: „Olyan otthonnak való város”, de már nem látszik annak. Tele van sebhelynek tűnő, idegen, a régi városképhez nem illő épületekkel. Turistaparadicsom lett inkább belőle.

Jó, hogy bírják a Nagytemplom falai ezt a sok, oda nem illő felhajtást. Szomorúan láttuk a gyémántdiploma átadása napján, hogy a világ egyik legszebb épülete – legalábbis a mi számunkra – a központi egyetem igencsak lelakott állapotban van belülről. Arról már nem is beszélek, hogy ilyen „apróság”, mint a Munkácsy-trilógia ügye, hosszú ideig csak tárgyalási ígérgetés témája volt. Többen, akik „csak” 1954 óta nem lakunk ott, még igyekszünk megtalálni a régi helyeket és hangulatát a városnak. Ha végigmegyünk a gyönyörű Simonyi úton és megállunk az erdő mellett, még mindig úgy érezzük, igen, itt otthon voltunk. És jó lenne, ha nem változna a város idegen, jellegtelen lakhellyé. Ha rátekintünk azokra az épületekre, amelyek még megcsonkítva is a városképet meghatározó szépségűek, emlékezzünk tervezőikre.

Ismeretes, hogy a Aranybika Hajós Alfréd és Villányi Lajos tervei alapján készült. A Református Főgimnáziumot Petz Samu tervezte, a Verestemplom is az ő tervei nyomán lett ilyen szép. A Dóczy Gimnázium épületét Nagy Károly álmodta nagyobbra, de anyagiak hiányában csak egy része épülhetett meg. A Mester utcai templom kicsit modernebb Csanak József által tervezett formája sem rí ki a környezetéből. A Borsos József elgondolása alapján készült ravatalozó messziről felhívja a figyelmünket arra, hogy közelében egy más világba lépünk. Az emlékek világába.

Az irodalmakban azt olvashatjuk, hogy: a Tisza István Egyetemi Internátus 1920-ban nyílt meg. A központi épületet és a Klinikákat Korb Flóris budapesti műépítész tervezte neobarokk stílusban. Az egyetem előtti teret Borsos József álmodta ilyen csodálatosra. A térrendszer Debrecen legszebb rendezett parkja. A professzori lakások György Dénes tervei alapján készültek. Az 1920-as, ’30-as évek építészete egységes szép együttest alkot – állapíthatta meg Sápi Lajos könyvében, megelégedve.

Ma úgy tűnik, ez az egységes szépség megbomlik a mi szeretett városunkban. Eltűnnek fák, virágok, épületek, utcák, vagy kihasználatlan betonpaloták épülnek helyettük, vagy mediterrán színfoltokkal akarják tarkítani még a jellegzetes illatú Nagyerdő szélét is. Szerencsés vagyok, hogy én még az otthonos városban tölthettem fiatal éveimet. Megnyugtató, hogy van még néhány ember a városban, aki tudja ugyan, hogy nem lesz foganatja a Hajdú-bihari Naplóban leadott írásainak, de legalább figyel a város értékeire.

– Dr. Ónody Magdolna, Miskolc –


Megőrizni Debrecent!

A szeptember 4-én, a Hajdú-bihari Napló 11. oldalán közölt Társasházak emelkednek a kertek fölé című cikkükkel kapcsolatban fontosnak tartom Debrecen épített örökségének védelmét és egyetértek a cikkben olvasottakkal, amely szerint az új építészeti beruházások áldozatául esnek elődeink által épített, a város arculatát, cívisjellegét meghatározó épületek. Kevés, egyre kevesebb olyan utcája, utcarészlete van már a városnak, amely megjeleníti a klasszikus debreceni városképet.

Véleményem szerint mindent meg kell tenni a műemlék, illetve a műemlékjellegű épületek megőrzéséért, felújításáért. Az új épületek esetében a tervezésnél javaslom a környező épületek stílusának következetesebb figyelembevételét, hogy az új épületek illeszkedjenek a városképbe. Ez utóbbira nagyon kevés példát látok. Őrizzük meg Debrecent Debrecennek!

– Dr. Veress Bertalan, Debrecen –


Meg kell óvni!

A Napló szeptember 4. számának a 11. oldalán jelent meg a Társasházak emelkednek a kertek fölé című írás. Örömmel tapasztaltam, hogy fontosnak tartják Debrecen épített örökségének kérdésével foglalkozni. Egyetértek azzal, hogy Debrecen építészeti örökségét meg kell őrizni és meg kell óvni attól, hogy bármilyen címszó alatt megsemmisülésre kerüljön.

– Barcza János, Debrecen –


Társasházak emelkednek a kertek fölé
Debrecen – Tíz éve alkották a rendeletet, amely szerint meg kell őrizni a történelmileg kialakult utca- és térszerkezetet.