1945-ben, 15 éves koromban tapasztaltam az első szovjet dúlás – hivatalosan felszabadulás – eseményeit. A zabrálás (davaj csasz) minden háború velejárója. A málenkij robotra hurcoltak százezrei és a szifilizáció országos elterjesztése felejthetetlen gyűlöletet keltett a népben. A következő, több mint negyven év Vorosilov marsallal és a baráti szovjet hadsereg vendégeskedésével, Rákosi és Kádár rémuralmával, az 1956 novemberi második szovjet dúlás vérengzéseivel csak fokozta a szovjet-magyar „barátság” felejthetetlen élményét.
Ezeket azért emlegetem fel, hogy a következő mondataimat nehogy valaki félre magyarázza. Az oroszok birodalmi szemlélete szerintem épp annyira természetes, mint az USA birodalmi gyakorlata, de a románok dákoktól való származásának legendája, vagy a szlovákok felháborodása amiatt, hogy Szvatopluk egy fehér lóért eladta őket Árpád fejedelemnek.
Természetesen mi magyarok is büszkék vagyunk a honfoglalásra és arra is, hogy „nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”, sőt minden év március 15-én megünnepeljük nemzeti függetlenségünket, és ez évben a gyönyörű októberi forradalmunk 60. évfordulóját is.
Az orosz nép birodalmi szemléletét és a győzelem napja ünneplését megértve örömmel olvastam a szerkesztő úr – bár valamiért zárójelbe tett – mondatát.
Ezt emelném ki a tudósításból: „Bár mi, magyarok ezt inkább úgy éltük meg, hogy az egyik rossz helyett jött a másik rossz”.
Ezek után miért koszorúztak Debrecenben május 9-én a honvéd emlékműnél, főleg a szovjet hősök és az Erdélyt ismét megszálló román „hősök” emlékművénél? Nekünk ez nem a győzelem napja volt!
– Mervó Zoltán, Debrecen –
Birodalmi “álmok”
A jelek szerint Oroszország a mai napig nem tudta „kinőni” a birodalmi szemléletet. Azt rendben lévőnek gondolom, hogy minden év május 9-én megemlékeznek a náci Németország felett a II. világháborúban aratott győzelmükről. (Bár mi, magyarok, ezt inkább úgy éltük meg, hogy az egyik rossz helyett jött a másik rossz.) Orosz Csaba jegyzete.
