Olvasói levél: “Van-e túlvilág, vagy csak ennyi lenne az élet?”

Olvasói levél: “Van-e túlvilág, vagy csak ennyi lenne az élet?”
© Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Az emberiség évezredek óta keresi a halál miértjére a választ, mert ott van minden ember életében ez a totálisan megsemmisítő, irtózatos ellenséges hatalom az életünkben, amit mi halálnak nevezünk.

A legbizonyosabb dolog, amit jövőnkről tudunk mindig is ez volt: kikerülhetetlenül egy olyan végső óra felé megyünk, amelynek meglétét sem felfogni, sem megmagyarázni nem tudjuk.

Az emberek november elején kimennek a temetőbe, hogy fájó szívvel megemlékezzenek elhunyt szeretteikről. Sok település temetőjének bejáratánál láthatják kiírva, hogy „feltámadunk”. Egyetemes jelenség a világban a sírfeltáráskor, hogy az elhunyt mellé temették a tárgyait, mert úgy hitték, hogy a túlvilágon szükség lesz rájuk, így értelmezték a halál utáni életet. Kiváltképpen nagy ajándék számunkra, hogy az Örökkévaló a Bibliát adta nekünk a tisztánlátáshoz, a látható és a láthatatlan világban eligazodáshoz.

Mózesnek Isten megmondta a nevét: „vagyok, aki vagyok”! Vagyis Isten nem egy személytelen erő, hanem a leghatalmasabb intelligencia, mindenható, teremtő lény. Amikor 2000 éve az Úr egészen közel jött hozzánk Jézus Krisztus által, Ő mondta, hogy „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki bízik énbennem, ha meghal is él az”.

Elhunyt szeretteik sírjánál ülve az embereknek eszükbe jut a saját mulandó voltuk is. A gyászolók égető kérdések között vívódhatnak, van e túlvilág, vagy csak ennyi lenne az élet, hogy jövünk a semmiből, és néhány évtized után megyünk a semmibe? Az egyedüli igazságra a Biblia adhat hiteles és reményt adó választ. Kezdetben, az Édenkertben örök életünk volt, mert az Úrral szoros kapcsolatban éltünk boldogságban. Nagyon rossz döntés volt, amikor hallgattunk a sátán embert elpusztító szavára, „olyanok lesztek, mint az Isten”. Akitől elszakadva kerültünk az Édenkerten kívülre az elmúlást uraló világunkba, de Isten már akkor megígérte az embernek, hogy elküldi majd a Szabadító Jézust, aki a feltámadásával végérvényesen legyőzi az ember ellenségét, a halál erőit, hogy a mennybe juthassunk. A halál, mint utolsó ellenség töröltetik el, Jézus látható dicsőséges visszajövetelekor. A halál tehát „felébredés”, a teljes valóság meglátásának ideje, hogy van folytatás, az elhunyt lelke az örök boldogság, vagy az örök gyötrelem helyére jut.

– Jászai Gyula, református lelkész –








hirdetés