Olvasói levél: Valahol otthon lenni a világban

Olvasói levél: Valahol otthon lenni a világban
© Illusztráció: Getty Images
Debrecen – Középiskolai tanulmányaim idejéből a „három millió koldus országa” és a „kitántorgott ugyanennyi, jobb hazát keresve” – helyzetkép tárulkozik elém. S amikor „migráció” témakörben tanakodom, próbálom örömre hangolni szívem húrjait.

Az ősi ígéret, a „tejjel és mézzel folyó föld” vonatkozásában nem a Kárpát-medence volt jelölve. Mégis, a hangzatos „Dántól Beérsebáig”, mint „Alvinc-tól az Al-Dunáig” sejtetni enged valamit…

A migráció kérdése égetően fontos téma lett, melyben késztetése van egyénnek, egyházi és társadalmi szerveződésnek nyilatkozásra. Az üldözöttek, árvák, bármily okból elhagyatott embertársaink segítése minden időben feladata volt az erőseknek. Statisztika szerint, földünk országaiban közel 60 millió ember nem érzi igazán otthon magát ott, ahol van.

Magyar történelmünket is olykor a be- és kitelepítések határozták meg. „A magyar történelem az emigráció és migráció történelme is” – fogalmaznak olykor történészeink. Más kultúrák hordozói kavarognak korunk európai országaiban a menekültek áramlásával. Kölcsönhatás együtt járásával, vagy a bent lakók, vagy az érkezők hatása érvényesül, esetleg ötvöződéssel keverednek.

Most van igazán szerepe Európa kultúrájának, esetleg a kereszténységének! Különös kép mutatkozik Európában a „népesség stabilizálása” hangok nyomán. Földünk, bár a mostani 7,3 milliárd ember kétszeresét is elbírná, mégis sok összeférhetetlenség miatt a jelenlegi térség is szűkösnek bizonyul. Egy-egy család bővülése esetén megnő a költségvetés mértéke.

S hogy képes legyen az ország a befogadások adta feladatok biztonságos teljesítésére, szoros párbeszédre van szükség a társadalom minden részében. S mindeneken túl pedig, a vele járó költségek fedezésére, onnan elsősorban, ahonnan határozott motiváció jön a menekültek befogadására.

– Szász Ferenc, Bagamér –








hirdetés