Olvasói levél: Úti beszámoló

Bejárták a magyarság fontos állomásait
Bejárták a magyarság fontos állomásait - © Fotó: magánarchívum
Debrecen – A Debrecen Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség tagjai Kárpátaljai kiránduláson vettek részt augusztus 17-18-19-én.

Reggel a kistemplom elől korán indult el a 40 fős csoport a háromnapos kirándulásra, Kárpátaljára, hogy megismerje – vagy ismét találkozzon vele – a legmagyarabb folyó, a Tisza szülőhazáját. Autóbuszunk az ukrán határ, Beregsurány felé indult. A határon átérve várt bennünket a három napig rólunk gondoskodó, velünk tartó idegenvezető, Bíró András, aki nagy tudással rendelkező, igazi magyar, hazáját szerető, anyanyelvét megőrző, a hagyományokat ápoló ember.

Munkács várát, Zrínyi Ilona sasfészkét „megszállva” ismertette annak történelmi múltját, a jelen állapotát. Zrínyi Ilona szobrára elhelyeztük a nemzeti színű szalagot és eldaloltuk közösen a „Csínom Palkó” című kuruc nótát. Gurultunk tovább Felsőgerebenre, hogy az Árpád-vonal (a Magyar Királyi Honvédség védelmi rendszere volt a második világháború idején) talán legnagyobb bunkerét felkerestük. A csoport ott is elhelyezte szalagját, melyre rá volt írva, hogy kik hozták és honnan érkeztek. Tovább haladva következő megállónk a Vereckei Emlékmű koszorúzása volt, ahol a csoport a Himnusz első versszakát énekelte, míg a többi versszakot Szigeti Adrienn, lelkészünk felesége adta elő. Még sötétedés előtt sikerült Szolyvára érnünk, hogy tiszteletünket lerójuk a szovjet megtorlás és a sztálini terror áldozatainak emléket állító parkban a „Hun Miatyánk” című ima elmondásával, melyet Zsoldos Tibor lelkész tolmácsolt, és utastársunk, Deák Csaba helyezte el emlékező koszorúnkat arra a táblára, melyen a rokona nevét megtaláltuk.

Besötétedett, mire a szálláshelyünkre, Csetfalvára érkeztünk, ahol a finom vacsora előtt zenés irodalmi műsorral köszöntöttek bennünket. Társaságunk pár tagja magyar nóták éneklésével viszonozta a kedvességet, éjfélig borozgatva, „éjjeli zenét” adva a már alvás előtt lévő csoport tagjainak, no meg a háziaknak. Második nap reggeli után megtekintettük a csetfalvai kazettás református templomot, ahol a napi áhítatot Szakács György lelkész tartotta.

Innen Tiszaújlakra mentünk, ahol az első győztes kuruc csatára emlékező turulmadaras Rákóczi-emlékműnél Papp Lajosné Zsuzsa Csobolya József Kárpátalja című versét mondta el.

Indultunk tovább Terebesfejérpatakra, ahol megnéztük az Európa közepét jelképező kőtömböt, mely Ferenc József idejéből maradt meg. Kis pihenés után tovább indulva értünk fel a Tatárhágóra, ahol a monarchiabeli őrbódét, az egykori határ köveit, és a kirakodóvásárt tekintettük meg, majd indultunk Körösmezőre, ahol az „asszonyvallató” hídon átkelve néztük meg a hucul típusú fatemplomot. A szálláshelyünket elfoglalva az éjszakát Körösmezőn töltöttük, ahol ismét szeretetvendéglátásban részesültünk. Utolsó napunk reggelén felkerestük a körösmezői katonai temetőt, ahol Szántai Sándor Magyar katonák sírjára című versét mondta el Szakács György lelkészünk és helyezte el a Debrecenből vitt koszorút az emlékszoborra.

Hazafelé még megálltunk Rahónál, a fekete és fehér Tisza összetalálkozásánál, majd az autóbuszon Papp Lajosné Zsuzsa „Kárpátalja – Rahó” című saját versét mondta el, miközben igyekeztünk Técsőre, a református templomba istentiszteletre. Arról ugyan elkéstünk, de az ottani lelkipásztor tájékoztatást adott annak történetéről, és Zsoldos Tibor tiszteletes tartotta meg az áhítatot. A város megnézése után indultunk Beregszászra, ahol a séta után könnyes búcsút vettünk idegenvezetőnktől, Bíró Andrástól, megköszönve neki a mindenki számára példát mutató szervezését és vezetését. Búcsúzóul közösen énekeltük el Tárcsy Andor Ungnak és Tiszának című dalát.

– Papp Lajosné Zsuzsa, Debrecen –