Olvasói levél: Ünnepelünk?

Debrecen – Június 16-án emlékeztünk – már aki – Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai 1958-as kivégzésére és a névtelen hősök 1989. június 16-i ünnepélyes eltemetésére. Személyes büszkeséggel emlékezem, hogy 1994-ben és 1995-ben a Politikai Foglyok Szövetsége és a Nagy Imre Társaságbeli társaimmal együtt a Szilágyi József emléktáblánál társadalmi szervezésben emlékeztünk.

1996-ban és azóta is a Hevessy József polgármester kezdeményezésére készített Nagy Imre emléktábla előtt – a polgármesteri hivatal szervezésében – zajlik a főhajtás a volt ötvenhatosok közreműködésével.

Június 17-én a helyi sajtóban nem találtam az előző napi debreceni megemlékezésről tudósítást. Látható volt viszont Áder János köztársasági elnök, kezében egy szál virággal, amit a 298-as parcellába vitt.

Itt Debrecenben a Nagy Imre emléktábla előtt Erdélyi Márta, a Nagy Imre Társaság elnöke emlékezett mártírjainkra. Elmondta, hogy 2014-ben a halálra ítéltek utolsó szálláshelyére, a Kisfogházba látogattunk, ahol Fónay Jenő, a POFOSZ alapító elnöke – ugyancsak halálra ítélt – idézte megrendítően a bitófa felé vonulók utolsó üzeneteit. Ezután emlékeztünk Szilágyi József, Nagy Imre titkára századik születésnapjára is. Az emléktábla előtt Oláh László nyugalmazott alezredes tagtársunk emlékezett Szilágyi életútjára. Debreceni honfitársaimnak elmondom, hogy Szilágyi Józsefet azért végeztette ki Vida Ferenc vérbíró már 1958. április 24-én, mert az első, februári tárgyaláson nyakas hajdúként és tudós jogászként kifogásolta, hogy az októberben alakult MSZMP hét intéző bizottsági tagja közül a tárgyalásán csak hatan voltak jelen, hiányolva a hetediket, Kádár Jánost. Így emlékeztünk Debrecenben a mártírjainkra június 16-án

– Mervó Zoltán, Debrecen –








hirdetés