Olvasói levél: Trianon. Hogyan emlékezzünk?

Debrecen – Trianon, 1920. június 4.! A békediktátum talán örökre megpecsételte az ország és a magyarság további sorsát, mert a honalapítási Nagy-Magyarország legnagyobb tragédiája volt.


A legértékesebb természeti kincseinket – mérhetetlen arany-, ezüst-, réz-, vas-, sóbányákat, továbbá a Kárpát-medence legszebb természetvilágát és ehhez köthető turisztikai értékeit, látványosságokat – vesztettük el, továbbá csodálatos városainkat a magyar építészet remekműveivel együtt, a falvak ugyancsak csodálatos népi építészetét is elvesztettük. És Magyarországnak még jóvátételt kellett fizetni a háborús károkért.

Mindezek után az iskolák alsó-felső tagozatai esetében elvétve lehet csak hallani a megemlékezésekről. A kormányok, a városok, települések vezetői részéről méltatlanok a 15-20 perces beszédek.

Fel kellene ébrednünk erre az ellenünk elkövetett nemzeti tragédiára, a zászlókat félárbocra eresztve rendezvényeket, kiállításokat, előadásokat kellene tartani országszerte, hogy Európa és a világ se felejtse el, Trianon milyen veszteséget okozott az 1000 éves Kárpát-medence magyarságának, amely az azelőtti századokban Közép-Európa meghatározó országa volt.

Végezetül egy idézet George Patakytól, New York állam volt kormányzójától… „Magyarország történelme és népe valóban egyedülálló és kiváltságos, és értelmes tanulságok hagyatékát tartalmazza minden nép számára.”

– Fábián Pál, Debrecen –



Sporthírek






hirdetés