Olvasói levél: Tovább tágul a jövedelmi olló

Hajdúszoboszló – Az OECD az európai országokat vizsgáló tanulmányában progresszív adózást javasol hazánknak, mert a jövedelmi olló tágul.

Egyre nagyobb a szakadék a gazdagok és szegények között. A Nemzetgazdasági Minisztérium adózásért felelős államtitkára körömszakadtáig védi a jelenlegi adórendszert, mert az szerinte arányos teherviselést eredményez. Az EU fejlett országaiban progresszív adórendszer van, Peter J. Hammond professzor útmutatását követik, aki kifejtette, hogy „nem szabad vonakodni az olyan gazdaságpolitikától, mely sok szegény számára előnyös, még akkor is, ha ezáltal a gazdagokat arra kényszeríti, hogy áldozatokat vállaljanak.” A fejlett országokban az élet napos oldalán élők vállalják ezt az áldozatot. Az ugyanis egyértelmű, hogy hosszútávon az egyéni jólétek nem függetlenek egymástól, ezért a szegények jövedelme a gazdagok jólétére is hatással van.

A magyar kormánynak a társadalmi béke érdekében is érdemes megszívlelni Kenneth J. Arrov professzor intelmét, aki rámutat arra, hogy az állam kötelezettsége a piac jövedelemosztó hatásának módosítása, hogy azok is elfogadhatóbb emberi életet élhessenek, akiknek adottságait a piac megfelelőképpen nem ismeri el. Alan Blinder amerikai közgazda „leszivárgás” elméletében hangsúlyozza, hogy „ha egy tenger szintje emelkedik, akkor az felemeli az összes bárkát”. Sajnos a liberális közgazdászok ezt az álláspontot képviselték, szerintük nem kell a nyereség és a javak igazságtalan elosztás miatt megfújni a harci kürtöt, mert végeredményben mindenki nyer a piacgazdaság elosztási rendszerében. Azt is kijelentik, hogy nem kell aggódni a szegényekért, mert ha eggyel több gazdag van, akkor eggyel kevesebb a szegény. A gazdasági, társadalmi fejlődés egyértelműen cáfolja ezt az álláspontot. Az első Orbán kormány is abból a téves nézetből indult ki, hogy a dagály minden bárkát felemel. Az országházban bebizonyítottam, hogy ez nem helytálló, mert vannak olyan bárkák és csónakok, amelyek a sárba ragadtak. A társadalomnak, a gazdaságnak a keresztény etika miatt is figyelni kell a sárba ragadt csónakokra, az államnak kötelessége gondoskodni azokról. Nem szabad olyan gazdaságpolitikát folytatni, ami tovább erősíti a piacgazdaságban szükségszerűen kialakult egyenlőtlenséget.

A kormány képviselői sokszor hangoztatják, hogy meg kell védeni a kereszténységet, ugyanakkor a gazdaságpolitika nem a keresztény etikára épül. A közgazdaságtan és a szociológiai jeles képviselői – a Vatikánvárosban tanácskozó 15 kiváló tudós is – sokoldalúan bebizonyították, hogy az államnak csökkenteni kell a polarizációt, fel kell lépni a jövedelmi olló tágulása ellen. A fejlett országok történelme is igazolja, hogy ezen az úton érdemes járni. XIII. Leó pápa 1893-ban megfogalmazta „a gazdagok amúgy is körül vannak véve saját védőbástyáikkal, s így kevésbé szorulnak rá az állam védelmére, míg a szegények tömegei, akik semmilyen saját eszközzel nem rendelkeznek érdekeik védelmére, kizárólag az államra támaszkodhatnak”. Ferenc pápa is így gondolkodik. Hasznos lenne ha a magyar katolikus egyház jobban figyelne Róma intelmeire.

– Dr. Takács Imre, Hajdúszoboszló –



Sporthírek






hirdetés