Olvasói levél: Több kilométer autózás, 3600 forint, egy fél délelőtt – Biztos, hogy nekem kell megmenteni a Földet?

Akt.:
Olvasói levél: Több kilométer autózás, 3600 forint, egy fél délelőtt – Biztos, hogy nekem kell megmenteni a Földet?
© Illusztráció: Getty Images
Debrecen – Az elmúlt napokban olvastam cikkeket az újságokban, amelyekben a szemétszállítás közelgő összeomlásáról írtak. Mosolyogtam magamban és megállapítottam, hogy a hivatásos aggódók már megint direktbe kapcsolták mantráikat. Pénteken aztán ráfagyott a mosoly a képemre.

Idétlen vigyorom láttán a környezetem azt hiszi, meggárgyultam. Talán nincs igazuk, mert egyelőre a fejem nem rángatódzik.

A történetem akkor kezdődött, amikor a cukorbajom kordában tartására orvosaim előírták az inzulin adagolását. Környezettudatos emberhez méltóan szorgalmasan gyűjtögettem a veszélyes hulladéknak minősülő elhasznált tűket, a kiürült inzulin kapszulákat, tesztcsíkokat meg a többi nyavalyám orvoslásában használt tűket, fecskendőket. Kezdetben nem volt semmi baj, mert az AKSD 3-4 havonta megjelent a téren egy zárt teherautóval és átvette az addig összegyűlt hulladékot. Két- két és fél éve elmaradt az autó, én meg csak gyűjtögettem a hulladékot, azzal a szándékkal, hogy majd elviszem a hulladékudvarba, ha lesz időm. (Mondhatná valaki: egy nyugdíjasnak mindenre van ideje, de ez egy nagy tévedés, mert egy nyugdíjasnak soha sincs semmire ideje!) Pénteken a feleségem a sarkára állt és rögtön lett időm a talán több mint 20 kilogramm veszélyes hulladék elszállítására.

A hulladékudvarban kedvesen fogadtak. Átvették tőlünk a főzéshez-sütéshez már nem használható, égett étolajat, lemerült elemeket, kiégett villanyégőket, és mindent, amit odavittünk, de a gyógykezelési hulladékot nem. Elmagyarázták merre van az a kft, ahol ezektől is megszabadulhatunk, és útnak eresztettek bennünket. Úti célunkat könnyen megtaláltuk, mert a 4-es főúton ki volt táblázva. Az alkalmazottak itt is kedvesek voltak, még a hozott hulladékot is bevitték a kaputól, amit lemértek és megkezdődött az ügyintézés. Részletesen kikérdeztek, még az adószámunk is érdekelte őket. Hogy semmi ne maradjon el, azt is közöltem, hogy négy gyermekem és hét unokám van. Adataimat az önkéntes adatok nélkül valamilyen központtal közölték, majd a kb. 20 perces várakozás alatt azzal szórakoztattak, hogy elkértek 3600 forintot, amiről egy elismervényt kaptam annak az ígéretnek a kíséretében, hogy a számlát majd a központ kiküldi a címemre. Ezután jelzést kaptak, hogy a számítógépen átküldték azt a nyomtatványt, amelyet 4 példányban kitöltve, velem aláíratva ideiglenesen szabadlábra helyezhetnek.

Hazafelé azon morfondíroztam: biztos, hogy nekem kell megmenteni a Földet? Oda-vissza autóztam majdnem 15 km-t, fizettem egy jókora összeget, (az összeg riasztó nagyságának láttán ne feledjék, az járt nekem, büntetésül a két éves hanyagságom okán!), és eltöltöttem egy fél délelőttöt. Ezzel áldoztam a szentséges szemétgazdálkodási törvény oltárán. Még most is azon gondolkozom, én tényleg ilyen környezettudatos ember vagyok?

– Pécsi Tamás, Debrecen –








hirdetés