Olvasói levél: Széchenyi csodálatra méltó élete

Hajdúszoboszló – 1994-től minden évben szeptember 21-én a legnagyobb magyar azon gondolatait idéztem a bécsi szülőháznál, amelyeket a jelenben is érdemes megszívlelni.

Most más utat járok, és arra próbálok válaszolni, milyen körülmények, különleges személyiségjegyek miatt csodálhatjuk Széchenyi gondolatait, tetteit. A kimagasló eredményeket a szülői ház alapozta meg. A német nyelvű környezetben élő Széchenyi család otthon számtalan alkalommal magyar nyelven beszélt. Az elemi és gimnáziumi tanulmányait magánúton végző gyermek, aki a pesti piarista gimnázium magántanulója volt, az intézmény 1803. március 25-én kiállított okirata szerint a haza nyelvében jártas volt. Széchenyi az 1820-as évek elején különös gonddal gyarapította a magyar nyelvismeretét.

A közjóért kifejtett munkálkodásához hozzájárult apja számtalan nemes cselekedete. Széchenyi Ferenc 1802-ben I. Ferenc császártól engedélyt kért és kapott, hogy a nemzetnek adományozzon 1188 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 144 kötet térképet, régiségeket, ásvány- és éremgyűjteményeket. Ezen kívül a nemzetnek adományozta 20 ezer kötetes könyvtárát is. Az apa hazát gyarapító cselekedetei nagy hatással voltak a 12 éves Istvánra, aki apjának magyarul írt levelében megfogalmazta, hogy gyermekként nem tudja megállapítani az ajándék értékét, de édesapja tette példaértékű, hogy „édes Hazámnak boldogságát, amennyire tőlem kitelhet, előremozdítsam”.

A fogadalom tökéletesen sikerült. Az 1808-tól 1825-ig tartó katonáskodás időszakában országjáró útjain megismerte a hétköznapok gondjaival küzdő emberek életét. Naplójában számtalan alkalommal feljegyzi az ország elmaradottságát, a szántó-vető emberek gondjait.
Életében a fordulópont 1825 novemberében következett be, amikor az alsótábla tanácskozását előkészítő területi ülésen felszólalt, és évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudós Társaság alapítására a magyar nyelv ápolása érdekében. Országgyűlési felszólalásaiban nemcsak az ország fejlődését szolgáló célokért áll ki, hanem a parasztság érdekeit is képviselte.

A nemzet számára kedvező fordulathoz döntően hozzájárult, hogy Széchenyi a hőn állított őrnagyi rangot – amelyet számtalan alkalommal igyekezett elérni – nem kaphatta meg, annak ellenére, hogy az osztrák hadseregben sokszor életét kockáztatva harcolt. Azonban a bécsi udvart többször bíráló megjegyzéseit besúgói feljegyezték és megküldték az udvarnak. A magyar nemzet szerencséjére Széchenyi a bécsi udvarnál, a hadseregben, az államigazgatásban nem tudta megalapozni jövőjét. Köztudott, hogy a legnagyobb magyar életfilozófiája nem a nyugalom, hanem az állandó tevékenység volt.

A mélyen vallásos Széchenyi István 1822-ben a franciaországi La Trappe kolostorban tett zarándoklata után hangsúlyozta, hogy a tevékeny közjóért fáradozó élet Istennek tetsző. A Világban rámutat arra, hogy „felebarátit szolgálni, természet ajándékait bölcsen használni annyi, mint Istent tisztelni és szavát fogadni”. Hangsúlyozta, hogy „Istent a földi világban tetteinkkel kell imádnunk”.

Érzelemben, értelemben gazdag életét beárnyékolták szerelmi ballépései, amelyek sok álmatlan éjszakát okoztak számára, a nappalok tevékeny munkálkodása azonban gyógyír volt a legnagyobb magyarnak.

Országgyarapító munkájának egyik titkát 1857 novemberében Béla fiához írt intelmeiben fogalmazta meg: „A gondolkodás mérhetetlen mélységével átgondoltam minden körülményt, minden lehetséges akadályt mérlegeltem és számításba vettem, vagy elhárítottam, vagy legyőztem őket, s nem feledkeztem semmiről, amire a siker érdekében szükség volt”.
Próbáljuk mi is ezt az utat járni.

– Dr. Takács Imre Széchenyi-kutató, Hajdúszoboszló –

(Elhangzott Bécsben 2015. szeptember 22-én, Széchenyi születésének 224. évfordulóján tartott megemlékezésen. A Magyar Országgyűlés képviseletében a szülőháznál koszorút helyett el dr. Vitányi István [Fidesz] Hajdú-Bihar megyei országgyűlési képviselő.)








hirdetés