Olvasói levél: Párhuzamos társadalmak

Szurkolói tüntetés az MLSZ ellen Budapesten
Szurkolói tüntetés az MLSZ ellen Budapesten - © Fotó: Derencsényi István, archív
Debrecen – Azt mondják, Nyugat-Európában már helyenként létezik. Én úgy látom, hogy nem abban az értelemben mint ott, de ezek már nálunk is léteznek. A két társadalmi létezés terepe a futballstadion és az attól több mint ötven méterrel távolabb eső területek.

A kialakulásuk oka a futballhuliganizmustól való rettegés és félelem, ami minden szabadságjogot felülír. Talán csak a terrorizmus üldözése élvez ilyen prioritást a jogalkalmazásban.

Szétterült felelősség

Az egyszerű polgár azonban nehogy azt gondolja, hogy ez a szigorúság őt védi, és már gyerekekkel is nyugodtan bemehet a meccsre. Carrillo, aki a Videoton edzője volt, panaszkodott a televízióban tavaly, hogy fiát az FTC-Videoton meccs után – szigorú beléptetés mellett – inzultáltak a nézőtéren. Soha nem fogja megtudni, kik voltak az elkövetők, mert ez a rendszer a kollektív sakkban tartás eszköze. Engem agyon­üthet a mellettem ülő néző, valószínűleg kiderülne, hogy a szektorbeli jegyeket egymás között össze-vissza cserélték, és a felelősség úgy szétterül, mint a 2006-os rendőri intézkedés idején.

De akkor mire jó ez a reptéri biztonsággal vetekedő ellenőrzési procedúra a beléptetés során? Szerencse, hogy kevés a néző! Ha a nyugati 50 – 70 ezres számot venném alapul, már délelőtt meg kellene kezdeni a beléptetést ahhoz, hogy az utolsó néző – mondjuk 8 órára – bejusson!

El tudom képzelni, hogy hogyan reagálnának a Real Madrid bérletesei és nézői, ha a beléptetésnél ügyködők a fehér zsebkendőiket módszeresen elkoboznák, mint az itteni transzparenseknek megfelelőket, megelőzve azt, hogy ezek lengetésével edzőváltást követeljenek. Lehetséges, hogy az új debreceni stadion is túlméretezett lenne az új nézőszámhoz.

Nem lehet csak betérni

A helyzet az, hogy ez a vegzálás is már sok ahhoz, hogy egy vidéki bácsika, Debrecenben járva, egy hirtelen ötlettől vezérelve megnézzen egy NBI-es meccset, mert még ő ilyet élőben nem látott. Nem tudhatja szegény, hogy itt a meccs látogatási szabályait kafferbivalyokra és oroszlánokra dolgozták ki. Mindenki gyanús, aki a kezét fel tudja emelni – hiszen akkor dobálni is tud! Ezért kell még az óvodástól is elvenni a flakonos üdítőt. Miért nem tódulnak tehát a nézők?

Kívül tessék véleményezni!

Talán azért, mert ilyen körülményeket akkor fogad el a normális ember, ha kényszerintézkedés hatálya alatt áll, nem pedig szolgáltatást vásárol több ezer forintért meccsjegy formájában!

Ezzel az MLSZ létrehozta a „párhuzamos társadalmakat”. A szurkolók a stadion mellé járnak szurkolni. Az természetes, hogy a fizikai erőszak sem pályán kívül, sem pályán belül nem fogadható el, de ott kívül legalább a véleményüket szabadon kifejezhetik, kiabálással vagy transzparensen is. Ezek az emberek meg akarják zavarni a sportrendezvényt?

Nem, hiszen ahhoz be kellene menniük. Ők csak élni akarnak a véleménynyilvánítás szabadságával! Azért gyűlnek össze a stadionon kívül!

Ellenérvként említeni szokták, hogy a szurkolók viszont politikai töltetű molinókat is kiaggatnak, ami nem tartozik a sportpályára! És az utcára?! Azt hittem, hogy az utca sétára és közlekedésre készült! Nem azért, hogy egy-két idióta és ellenérdekű csoport magából kivetkőzve ordítozzon, és emiatt az utcát lezárva a rendőrség engem kerülő útra kérjen. De ott megmagyarázzák nekem, hogy ez a polgári demokrácia. Rendben van, de ha ott ez megáll, a stadionban miért nem?

Ez tehát az itteni két párhuzamos társadalom kialakulásának története. Egy a stadionon kívül és egy belül. Kívül, ha jogellenes dolgot követsz el akkor rabosítanak, ha belül vagy mint futballszurkoló, akkor először rabosítanak, majd utána megkérdezik, hogy mit követtél el. Az ártatlanság vélelme csak a kintieknek jár!

Kérdés az illetékeseknek: miért is kevés a nézőszám?

– Dr. Kozma László, Debrecen –








hirdetés