Olvasói levél: Pár órára megfiatalodni

Debrecen – Szeptember 28-án szép őszi időben volt a 64. érettségi találkozónk Pallagon, a Debreceni Egyetem Balásházy János Gyakorló Középiskolája és Kollégiumában. Már a kapun belépve jó érzéssel töltött el bennünket az iskola látványa.

Az idő mú­lását tükrözték a gyönyörű, nagyra nőtt fák, amiknek még kis árnyékában készültünk az érettségi tételek átvételére, 64 évvel ezelőtt.

Az épületbe belépve melegség járta át szívünket. Láttuk a mosolygós, vidám fiatalokat – amilyenek mi is voltunk. A mi tanárainkat már nem tudtuk üdvözölni, csak emlékezni rájuk. A mostani tanári kar igazgatójukkal az élen meleg szeretettel köszöntöttek és fogadtak bennünket. Nekünk, 82 éveseknek ez nagyon jólesett! Időt szakítottak a velünk való beszélgetésre, az iskola bemutatására. Megfogalmazódott bennünk, hogy mit is adott az iskola, annak ellenére, hogy sokan más pályára tértünk: a természet szeretetét, megbecsülését, az emberi kapcsolatok fontosságát, ápolását.

Csodálatosan éreztük magunkat. Megfiatalodtunk – még ha csak pár órára is! Annyira hálás vagyok, hogy tollat ragadtam, s ezért írok egykori szeretett iskolámról egy pár gondolatot. A tanároknak, a Hajdú-bihari Napló olvasóinak, s a mostani diákoknak is szól az írás.

Kedves Diákok, akik az iskola tanulói vagytok! Vegyétek komolyan a tanulást! – elcsépelt mondat: „magatoknak tanultok”, de ez igaz, és hadd támasszam alá egy példámmal:

Nádudvaron töltöttem a gyakorlati évet és a brigádvezető megkért, hogy számoljam ki, a szénakazalban hány mázsa széna van. Addig ment is a dolog, amíg a térfogatot kellett kiszámolnom, de az már nem, hogy hogy lesz a köbméterből mázsa? Tehát hiányos volt a tudásom! Ti ne járjatok így! Kívánom nektek, hogy sok év múlva is ilyen szeretettel gyertek vissza az iskolába, mint mi jöttünk most!

Mindannyiunk nevében köszönöm az évkönyveket, melyből sokat megtudtunk az iskola fejlődéséről, munkájáról! Jó volt rábukkanni a régi tanárok és diákok nevére. Nekünk ez a nap nagy élmény volt, és örültünk, hogy ezt megérhettük, sok osztálytársunkkal ellentétben.

– Zsófi Gyuláné Fülöp Olga –