Olvasói levél: Modern színjátszás

Olvasói levél: Modern színjátszás
© Illusztráció: Getty Images
Debrecen – A Házasság hete és a Bálint-nap „tanulságaival” gazdagodva – mennyire egyezhet meg véleményünk a shakespeare-i summázással, miszerint: „Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő”?

Ezek alapján számos kérdés vetődhet fel: Ki dönt a szereplők kiválasztásáról? Egyenrangúak-e a felek? Mennyi ideig tart a „színdarab”? Ki fizet és hogyan állnak össze a „díszletek”? Mekkora a mozgástér és az egyén szabadsága? Felléphetnek-e „mellékszereplők”? Egyáltalán ki a szövegíró meg a rendező? Hogyan dől el az, hogy vígjáték vagy tragédia kerüljön a világ szeme elé?

Népdalaink hangoztatják, hogy: „Páros élet a legszebb a világon”; illetve „Nálamnál hűbb szeretőt nem találsz”, de könnyen jöhet szemrehányás is: „Te akartad, hogy így legyen” – s ezzel, a „függöny” legördülte előtt, bekövetkezhet egy keserű ténymegállapítás: „Elhagyott az asszony”.

Az élet-valóságban azonban – felettébb komoly ügyről lévén szó – a színfalak mögött akár hihetetlen események is zajlódhatnak. Ha az érintettek meg tudják állapítani, hogy: „Nekünk találkozni kellett”, és azt is, hogy létezik egy fizikai vonzalom; intimitás, valamint elköteleződés – hozzákezdhetnek egy olyan „virágoskert” megtervezéséhez és szeretet-megértéssel történő gyarapításához, amelybe a legtermékenyebb és gyommentes föld kerülhet.

Időnként – odafigyeléssel, no meg a szereplőknek az esetleges „átültetésben” való közreműködésével: frissíteni, fiatalítani lehet és érdemes az ily módon kialakított közös életteret.

Ez utóbbi forgatókönyvet, azonban, az érintetteknek – mint rendezőknek kell megálmodniuk – a dallam adott hozzá: „Virágos kert az én szívem”.

– Hutzler Vilmos, Debrecen –








hirdetés