Olvasói levél: Merre, Magyarország?

Budapest, 2015. február 17. Vlagyimir Putyin orosz elnök koszorúz a Fiumei úti Nemzeti Sírkert szovjet katonai emlékhelyén 2015. február 17-én.
Budapest, 2015. február 17. Vlagyimir Putyin orosz elnök koszorúz a Fiumei úti Nemzeti Sírkert szovjet katonai emlékhelyén 2015. február 17-én. - © MTI Fotó: Kovács Tamás
Debrecen – Mióta a Kárpát-medencében vagyunk mi magyarok, a történelmünk folyamán háborúkat, csatákat egyaránt nyertünk és vesztettünk. Azt gondolom, amikor nyertünk, mi magyarok, egyedül vívtuk meg a csatáinkat, amikor pedig vesztettünk, szövetségben, más hatalmakkal együtt buktunk, mert mindig későn eszméltünk és még területet is vesztettünk.

A rendszerváltás óta eltelt 25 évben bekerültünk a kapitalizmus világába, a NATO katonai szövetségébe, majd EU-tagok lettünk. Kérdésként vetődhet fel, hogy jelenleg a háborútól mentes 25 év békéjének pártcsatározásaiban az ország, a nemzet jövőjének megmaradásában hogyan gondolkodjunk és merre menjünk?

Ugyanis a tengerentúli uralom politikai és gazdasági nyomása az EU-ra, és rajta keresztül miránk is hat az USA által dédelgetett Bilderberg csoport pénzuralmi világrendszerének szorítása, amely még „katasztrófához” is vezethet. Ezzel kapcsolatosan Drábik Jánost idézem: „a pénzkartell célja, hogy minél hamarabb megszabaduljon a nemzetállamoktól”. További idézet: „az Egyesült Államoknak nincs meg a gazdasági kapacitása, amely lehetővé tenné óriási adósságának ipari termeléssel történő ellensúlyozását”.

Rohamosan nőnek fel viszont e földtekén olyan országok, mint például Kína, amely már több vonatkozásban megelőzi az Egyesült Államokat, és a szakemberek által (politikusok, közgazdászok) 2035-re a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalma lesz (ahol talán még velünk rokonnépcsoport is él). Itt van még India is, amely ugyancsak hatalmas ország és erőteljes gazdasági, ipari növekedést mutat, és más távol-keleti országok is. Közelebbről a sokat vitatott Oroszország, amely a világ legnagyobb területű országa, a mérhetetlen energiakincsével együtt, amelyről George Bush az USA korábbi elnöke a következőképpen nyilatkozott, idézem: „Nekünk nem az orosz atomfegyver-arzenáltól kell félni, hanem az orosz energiától”.

Azt gondolom, hogy az orosz medvétől nem elijesztgetni kell, mert nélküle az elkövetkezendő időkben az európai földrész „gyenge” lesz. Továbbá azt gondolom, hogy Magyarországnak a nyugati orientáltság mellett a keleti, távol-keleti és az ázsiai orientáltságot is erősíteni kell, mert az a jövő.

Most nem a háború, hanem a béke „csatározásai” folynak, hogy hogyan és merre menjünk: Északkelet és Ázsia felé, vagy tartsuk magunkat áttételesen a tengerentúli egyfajta politikai nyomás alatt, és lesz, ami lesz.

Végezetül azt gondolom, mivel a világ változik, a pólusok áttevődnek, a magyarságunk, a nemzetünk megmaradása érdekében nekünk is változnunk kell. Meg kell szüntetni az egymással való kiabálást, mert összefogás és előre gondolkodás szükséges, hogy ne ismétlődjenek a korábban elkövetett hibák, mert, ha megint későn eszmélünk, gondolkodunk, a végén már nem is leszünk (mint Európa ősnépe).

– Fábián Pál, Debrecen –








hirdetés