Olvasói levél: Mennyit ér(het) az ember… ha pedagógus?!

Akt.:
Olvasói levél: Mennyit ér(het) az ember… ha pedagógus?!
© Fotó: Matey István
Debrecen – Megdöbbentő, hogy azok, akik a nemzet fáklyavivői kellene legyenek, milyen „kulturáltan” nyilvánítottak véleményt (Kossuth tér) – részesei lettek egy politikai hecckampánynak, ami arculcsapása a hites magyar pedagógusi hitvallásnak, elkötelezettségnek (az egyik párt elnöke be is vallotta {elszólta magát?!}: csak béremelésért tüntettek!).

Teljesen kimaradt: a nemzeti érzelem, az összefogás, a magyarságtudat, a hazaszeretet – de sajnálatos módon a sokat tett-vett nevelő-oktató munka; a tanuló és tanító közérzetének, hangulatának javítása; a tanintézmények igazi, alkotó munkalégkörének megteremtési lehetősége.

Miért is „lóg ki annyira a lóláb”?! A szakmai segítség, hozzáértés, jóindulat, együttműködés felajánlása helyett – így vállalva szerepet a bajok orvoslásában – diktatórikus módon, záró akkordként a munka megtagadására történt felbujtás.

Dicső elődeink tudták, hogy „nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk”. A tanulókat tehát tudatosan kell bevonni és felelőssé tenni a saját képzésükbe, felkészültségükbe, érvényesülésükbe.

Csaknem minden család közvetlenül érintett iskolaügyben. A többség építő jellegű vagy netán kritikus hozzáállása miért elhallgatott? Mennyi panasz hangzik el a pedagógusok pszichológiai és szakmai felkészültségével, rugalmasságával, felelősségével, netán lelkiismeretességével kapcsolatban – nem beszélve a feszültségeket oldó képességekről, hajlamról? A tanulók nem kapnak megfelelő eligazítást a helyes tanulás, az ismeretszerzés, a kutakodás vonzó és élményszerű rejtelmeihez vezető út megtalálásához.

Kétségtelenül nagy a baj, de az elmúlt években mit tettek a szakszervezetek, hogy elkerülhető legyen a mai helyzet?! A magyarság, a kultúra megmaradása érdekében igenis kell az a több mint ezer éven át gyűjtögetett általános tudás- és ismeretalap, amelyre – igény szerint – ráépülhetnek majd a különböző szakirányú elképzelések: az életre való felkészítés pillérei. Ebben a „rohanó életben” – egyrészt – állandó kényszerré vált a teljesítmény, a versenyzés; a „több lábon” való állás; meg az egyén más legyűrésével való megvalósulása, előrehaladása. Másrészt: a szakszervezetek meg lazítást, teljesítménycsökkentést; a valóságtól eltérő igényeket támasztanak az iskolai életben. Minden tantárgynak jelentősége és helye van az oktatásban: a tanár feladata azok megszerettetése, vonzóvá tétele. A pedagógus feladata, hogy felkészültsége, elhivatottsága révén szűrje meg a „rákényszerített” anyaghalmazt és válassza ki, bővítse, frissítse azt napi rendszerességgel.

A szakszervezet jelenléte, felelőssége arra is ki kell terjedjen, hogy úgymond milyen felkészültséggel jönnek a családok gyermekei a tanintézményekbe, és általában milyen a nevelő-oktató munka színvonala a közvetlen környezetben – így segítve hathatósan a szakmát és a döntéshozókat.

A tanintézményeknek és a diákoknak nincs szükségük erőszakos és gyűlöletkeltő beavatkozásra, politikai hangulatkeltésre, megosztásra: a Kossuth téren történtek nagymértékben veszélyeztetik és akadályozzák az igazi, nyugodt alkotó légkör kialakulását. Nemzeti összefogás (bármilyen téren!) nélkül nem lesz béke az „olajfák” alatt.

– Hutzler Vilmos, Debrecen –








hirdetés