Olvasói levél: Médiafonák

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció
Debrecen – Itt vannak közöttünk a hiszékenység vámszedő: a minap az egyik bevásárlóközpont bejáratánál mutogattak mindenféle „megbízó levelet”, kinek, mire gyűjtenek. A szívem adakozásra szólított, a józan eszem gondolkodásra bírt.

Csak szerényen, egy liter étolajjal, egy kilogramm liszttel és cukorral járultam hozzá a „nélkülözők” (?) „gyűjtéséhez”. És milyen jól tettem! Az alkalmi agitátorok ugyanis kifele menet „elkaptak” és szó szerint „követelték”: írjam alá tiltakozásomat a bevándorlás ellenében. Megjegyezték: ha nem szignózom az ívet, nem vagyok magyar (Sic!)! (A nevemet, a személyimet, a lakcímemet és az e-mail elérhetőségét megadva.) Ekkor merült fel bennem a kérdés. A közszolgálati média és a kormányhoz közelálló sajtóorgánumok ugyanis egyebet sem „harsognak”, minthogy felszámoltuk a szegénységet! Nincs gyermekéhezés, gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség. (Még uniós tagságunk jövőjét is megkérdőjelezik országunk vezetői, mondván, annyira „elhúztunk” a közösségtől, hogy nekünk már mindenki csak jelenthet…)

Ezzel szemben a rideg valóság homlokegyenest más! Hajléktalanok vágnak ki húsdarabokat kóbor kutya combjából, eszik nyersen, hogy valami étekhez jussanak. A minap egy nyugdíjas néni állt előttem a húsboltban. Harminc deka csirkefarhátat kért. (És immár a hentes sem mosolygott, nem kérdezte: a macskának lesz?)

Engem ez a disszonancia zavar! Egyfelől a kifejezetten sikerorientált/győzelmi kormánypropaganda, ami a médiából árad, másfelől a hétköznapi élet „száraz” valósága közötti különbség, amiről alig (vagy egyáltalán nem) szól a kormánypárt uralta majd’ teljes magyar sajtó. A közmédia sikerjelentései Petőfi Sándort is „lekörözik”, Ő mondta ugyanis a XIX. Század költői című költeményében: „Ha majd a bőség kosarából /Mindenki egyaránt vehet/ Ha majd a jognak asztalánál/Mind egyaránt foglal helyet….”/ És igen, bárki, bármit mond, máig érvényesek Petőfi szavai. A reformkor jelesének klasszicista ízlése nem mond ellent az idézett műből származó: „A néppel tűzön-vízen át”.

A mai médiahatalomból már „csak” a nép hiányzik. Azon tartalomfogyasztók, akik remélik, tényleg róluk/nekik szól a sajtóüzenet. Mert bátor, aki „tisztán” látja a nemzetközi terrorizmus elleni helyzetet. Mindenki mást mond. Egyesek „egyszerű” éberségre hívnak fel, a pápa újabb világégést vizionál. Szeretnénk hinni, a vallási fanatizmusok, a politikai és gazdasági relevanciák nem lehetnek gátjai a haladásnak.

Éppen ezért is „megdöbbentő”, hogy immár gyerekekkel mondatták: „Segítesz, ha a kosaradból itt hagysz valamit.” Nemes! Én is otthagytam, ami tőlem tellett. Csak azt ellenzem nagyon, amikor öt-hatéveseket(!) „használnak” fel karitatív célokra. (Innen ugyanis csak egy lépés a nagypolitika.).

Miközben jóhiszeműen „adakoztam” a szeretet jegyében, „sikerült” szépkorú (felnőtt életű) gépkocsimat mind a négy dísztárcsától „megszabadítani” fényes nappal a multi parkolójában. Amit adtam, sokszorosan elvették tőlem. Kormánypropaganda és hétköznapi valóság. Vessék egybe! Jótett helyébe, te is azt várd?

– Nagy Zoltán, Debrecen –








hirdetés