Olvasói levél: Legyen unokáinknak is nyugdíja!

Olvasói levél: Legyen unokáinknak is nyugdíja!
© Fotó: Derencsényi István
Hajdúszoboszló – Az 1800-as évek végén Bismarck porosz-német miniszterelnök a biztosítási elvre épülő állami nyugdíjrendszert valósította meg. Ennek alapján Európában 1936-ig sokszínű nyugdíjrendszer jött létre.

A II. világháború után a biztosítási alapon működő állami nyugdíjrendszer – amely a beszedett járulékokat tőkésítette – összeomlott a magas infláció miatt, az ingatlanok is tönkrementek, így a járulékbefizetéseket közvetlenül a nyugdíjak folyósítására fordították, ezzel a tőkefedezeti elvet a kirovó-felosztó rendszer váltotta fel Európában.

Nyugdíjrendszerek az Európai Unióban című tanulmányomban kifejtettem, hogy alapjaiban ezen elvre épül az országok nyugdíjrendszere, de mégis sok eltérést tartalmaz. Hazánkban a szakszervezetek azt kívánják elérni, hogy 40 évi munkaviszony után a férfiak is nyugállományba vonuljanak. Azonban a nyugdíjrendszer kiváló szakemberei rámutattak arra, hogy fenntarthatatlanná válik a nyugdíjrendszerünk, ha nem csak a nők, hanem a férfiak is nyugállományba vonulhatnak 40 év munka után. Az Alkotmánybíróság pontot tett a szakszervezetek javaslatára, népszavazást nem lehet megvalósítani ebben a témában.

Több megalapozott számítás, elemzés szerint a jelenlegi nyugdíjrendszer 2050-ig működőképes. Azonban egyre több gondot okoz az a körülmény, hogy csökken a nyugdíjjárulékot befizetők száma, viszont nő a nyugdíjasok száma. A születések növelésével, a külföldre távozó fiatalok számának csökkentésével, hazacsábításával van remény a járulékbefizetések növelésére.

A jelenleg működő családi adókedvezmény nem járul hozzá a gyermeklétszám növeléséhez. Felmérések nélkül is jól látható, hogy a jelentős jövedelemmel rendelkező, számottevő adókedvezményben részesülő családokban azért nem születik több gyerek, mert az állam jobban támogatja őket, mint a szegény családokat. Az 1998–2002-es parlamenti ciklusban országgyűlési vitára készülve a Hajdúszoboszlói Közgazdasági Szakközépiskola 17-18 éves tanulói körében szociológiai felmérést készítettem, és többek között arra kerestem a választ, egyetértenek-e azzal, hogy a nagyon gazdag családok is családi pótlékban részesüljenek. Tanítványaimnak több mint 90 százaléka úgy nyilatkozott, hogy nem értenek egyet ezzel az eljárással. Az nyilvánvaló, hogy az alacsony jövedelemmel bíró háztartásokban a családi pótlék nagyobb segítséget nyújt a gyermeknevelési kiadások finanszírozásához, viszont az élet napos oldalán élő, jelentős jövedelemmel rendelkező háztartások nem szorulnak az állam támogatására. A születések számának növelését jobban segítené a családi pótlék, amit sajnos 2008 óta befagyasztottak.

A nyugdíjrendszer jó működéséhez arra is szükség van, hogy a szegény családok gyermekei is olyan tudással felvértezve kerüljenek a munkaerőpiacra, amely elhelyezkedésüket biztosítja. Olyan gazdaságpolitikát kell megvalósítani, ami növeli a munkaerő-keresletet a versenyképes szférában. Sajnos ettől a jelenben távol vagyunk.
A nyugdíjrendszer fenntartása tehát komplex gondolkodásmódot, cselekvést követel meg. Ezt a tényt az elmúlt években a jól működő nyugdíjreform-munkacsoportban sokszor tapasztaltam. Ezért a kormánynak, az országgyűlésnek megalapozott hatástanulmányokra épülő döntésekkel lehet fenntartható nyugdíjrendszert alkotni. Ezt megköveteli az 1989 decemberében Strasbourgban létrejött szociális charta is, amely kimondja: „Az Európai Közösség minden munkavállalója a nyugdíjkorhatár elérése esetén jogosult a megélhetéséhez elegendő mértékű nyugellátásra. Minden olyan személy, aki elérte a nyugdíjkorhatárt, de nem szerzett jogot öregségi nyugdíjra, szükségleteihez mérten megfelelő támogatásra, orvosi és társadalombiztosítási ellátásra jogosult”. Ezt a megállapodást hazánk is aláírta.

– Dr. Takács Imre, Hajdúszoboszló –



Sporthírek






hirdetés