Olvasói levél: Kerekesszékes parkolási kálvária a kormányhivatalnál

A megyeháza parkolója
A megyeháza parkolója - © Forrás: Google Street View
Debrecen – A Piac utcai kormányhivatalba kellett mennem ügyeimet intézni szeptember 18-án, pénteken délelőtt. Az épület mögötti parkolóba beállva, a kocsim mellett nem volt felfestve újabb parkoló, így reméltem, oda senki nem áll, s a kerekesszékemet ki- és be tudjuk tenni akadály nélkül – írja olvasónk.

De még be sem fejeztem a parkolást, mellém állt egy autó. Kértem a vezetőjét, menjen máshova, hiszen sok üres hely van, én pedig csak úgy tudom használni a rally járgányomat.

Nem értékelte az ötletem, de arrébb állt. Hosszas volt a várakozás, a parkolójegy lejárt, gyermekem kiment újabb jegyet venni. Megjegyzem a kocsim ablakába ki van téve piros nyomtatással ez a szöveg: Kerekesszékes vagyok, kérem egy teljes ajtó nyitásnyi távolságot hagyjon autómtól! Köszönöm!

Nos, eme kiírást olvasta egy fiatalember, és hangosan nevetett. A lányom ekkor ért oda…

Ezek után magam maradtam, mert időre mennie kellett a gyermekemnek.

Nagyon kedves, készséges hölgy volt az ügyintézőm, nagy örömöm volt ezen a napon. Magam kerekeztem ki a hivatalból, azon agyalva, hogy két mankóval, egy iratokkal teli hátizsákkal, a kerekes rally székemmel hogyan jutok le a lépcsőkön.

Ekkor egy hölgy ért mögém, megkérdezte, segíthet-e. Nagyon hálás voltam ezért. Kérem, vannak még emberséges emberek!

Ezek után kínlódva gurultam el a kocsiig, mert a járda egyenetlensége akkora fizikai erőt kíván a guruláshoz, ami leírhatatlan. Nos, a parkolóban mi fogadott? Két oldalon a kocsimra úgy álltak rá az autósok a kiírás ellenére, hogy újabb parkolójegyet is legfeljebb az ablak külsejére tudtam volna tenni, amíg lányom visszaér. Ültem a kövesúton a rally szekeremben.

Majd érkezett mögém egy kocsi három utassal. Kérdezték, tudnának-e segíteni. Aztán elkérte egyikőjük a slusszkulcsot, és bekúszva kocsik közé, kinyitotta az ajtót, kivette sebességből, és hárman kitolták a kocsimat a kövesútra! Ők is a napom színfoltjai!

Ekkor jött egy hölgy, és jó hangosan mondta: de hát ott vannak a rokkantparkolók, miért nem állt oda?

– Ja, ha én rokkant lennék, és, ha lenne rokkant-parkolókártyám! De nincs! – mondtam én is ekkor már fennhangon! Erre a három személy is értetlenül nézett, mire elmondtam röviden. Én ép, egészséges ember vagyok: nem tudok ülni, állni, járni, tömegközlekedni, magamat ellátni, wc-magasítón tudok toalettet rendezni. Engem 20 százalék mozgásképesség-csökkentnek ítéltek a balesetet követő négy térdműtét után. (Azóta volt már ötödik műtétem is!)

Fellebbezésnek helye nincs! A traumatológus orvosom mindig ráírta a papíromra: rokkantparkoló-kártyával való ellátása indokolt. De ez soha, senkit nem érdekelt.

– Kissné Szoboszlai Ibolya, Debrecen –



Sporthírek






hirdetés