Olvasói levél: Karácsonyi történet Debrecenben
A mi történetünk néhány évvel ezelőtt játszódott, amikor unokahúgom 3-4 éves lehetett.
Szerettük volna, ha igazán hisz a Jézuskában-Angyalkában, s hogy ez ne csak ajándékok formájában mutatkozzon meg, kitaláltuk a hihetőt… A nagymamák fokozták a várakozást és mindenféle kedves dolgot meséltek a gyereknek az angyalkáról, miközben az ablakon keresztül nézték a hóesést. A párom mindeközben egy lepedőt magára terítve a halovány fénnyel megvilágított udvaron próbált légiesen közlekedni, kezeit-szárnyait csapdosva – mint aki szállni akar –, picit ugrálva hozzá jött-ment, úgy néhány percig; mint aki nagy munkában van és hozza az ajándékokat az embereknek.
Ez a jelenet nagyon hihetőnek és eredetinek bizonyult. Olyannyira, hogy néhány nap múlva, amikor a kislány, Rózsa elmesélte a szomszéd kisfiúnak, hogy ő látta az Angyalkát-Jézuskát, a kisfiú sírva fakadt, amiért ő nem láthatta ezt…
Hihetetlen, mennyire pici dolgon múlik egy gyermek öröme… És ingyen volt, csak némi fantázia és egy lepedő kellett hozzá!
Az idén nekünk is született egy babánk és remélem, egyik évben én is megtudom lepni őt e kedves dologgal, hogy sokáig higgyen a Jézuskában!
Suba Kata, Debrecen
