Olvasói levél: Jó és rossz tapasztalatok a debreceni klinikán

Akt.:
1Hozzászólás
Olvasói levél: Jó és rossz tapasztalatok a debreceni klinikán
© Fotó: Pixabay
Debrecen, Hajdúszoboszló – A közelmúltban az egyik kereskedelmi televízió „betelefonálós” műsorában egy hajdúsági férfi kemény kritikával illette a debreceni klinikák csaknem féltucatnyi szakrendelőjét, osztályát, kifogásolta az egészségügyi személyzet nem megfelelő hozzáállását a betegekhez. Mivel az utóbbi egy esztendőben a valóságra volt némi rálátásom, így betelefonálás helyett tapasztalataimat megírom.

Az éves nagy vizitkor mondja a háziorvosom: ezt a borsószemnyi nagyságú szemölcsöt el kell távolítani a testéről, különben problémát okozhat, és kezembe adja a beutalót a szakrendelésére. Ott van az vagy 30 esztendeje – próbálok érvelni. A megadott címmel történő egyeztetés után, mint bő 60 évvel ezelőtt a katonai behívóval, most a kórházi beutalóval, némi elemózsiával és a szükséges tisztálkodási eszközökkel a kezemben indulok a hajdan volt Szabadság szálló névre hallgató buszmegállóba. Leülnék, de ha jön a jármű, nem látom, s a gépkocsi vezetője sem engem az érkezési oldal eltakarása miatt. A távolsági járat pontosan érkezik. Mi történt volna, ha ülök a lócán? – kérdezem a sofőrt. Akkor itt maradt volna. Az utasok megszokták, hogy valaki mindig őrségben áll és figyeli a busz érkezését. Sokat vezetek külföldön is, de olyannal nem találkoztam, ahol eltakarták volna a kilátást.

Próbálok ülőhelyet keresni, de minden hely foglalt. Odébbról egy gimnazista halkan mondja: „Tessék helyet foglalni!” Szóba elegyedek vele. „A nyolcvanéves nagyapám mindig mondja: Fiam, a buszon mindig add át az ülőhelyedet.” Eszembe jutott hajdan volt tanítóm, aki a nyolc osztály 60 diákját okította tisztességre, rendre, ő is mondta: „Gyerekek, az idősebbekkel szemben udvariasak legyetek!”

Debrecenbe érve a mentőállomással szembeni buszváróban még rosszabb a helyzet. A komfort egy darab lócából áll. Megnézném a klinikák felé közlekedő járatok menetrendjét, ám az a talajtól 40 centire van. Térdre ereszkedve, de inkább hasra fekve lehetne megnézni. A klinikák felé az út egyes szakaszai kritikán aluliak. A kijelző mutatja, megérkeztünk. Vagy tucatnyian szállunk le és szlalomozunk a gépkocsik között. A gyalogátkelő 50 méterrel odébb van, de senki nem veszi igénybe.

Percnyi pontossággal

A felvétel után pár perccel a műtőben találom magam. Az operációt végző orvos neve ismerős, megegyezik a sokszoros magyar válogatott zalaegerszegi focistáéval. A szűk félórás műtét alatt elmondta, minden hazai Loki-meccsen kint van. Bérlettel rendelkezik, de ha ideje engedi, baráti társasággal idegenbeli mérkőzésekre is elutazik. A csapat szereplését illetően bizakodó volt, én azonban nem. Nekem lett igazam sajnos.

Az utóbbi esztendőben különböző vizsgálatokra, kezelésekre félszáznál is többször kellett mennem. Az előre megadott időpontokban csaknem percnyi pontossággal szólítottak. Akár órát lehetett volna igazítani, egy kivétellel, mikor a kezelést szolgáló gép elromlott. Egy alkalommal éppen a vizsgáló előterében várakozok és bíbelődök a Napló rejtvényével, mire szól a főorvos.

Elnézést kérek, egy általános műtéthez hívnak, fél órát késünk.

Nem hiszek a szememnek, félóra elteltével vizsgálatra invitál az orvos. A bevezetőben említett betelefonáló, de sokan mások is azt gondolhatják, hogy ez csúszópénz eredménye. A valóság: 25 kezelés végén néhány százforintos édességet tettem le a kezelőasztalára.

Csalódtam is

Azonban volt kedvezőtlen tapasztalatom is. Az osztály csaknem 30 méteres hosszú folyosóján sétálva bementem az egyik mosdóba. Onnan kijövet számon kért a takarítónő: milyen jogon mentem be, mivel az nem az én szobámhoz tartozik. Mosakodás közben a tükörre egy szappanbuborék került. Direkt nem töröltem le. A nyoma egy hét múlva is ott volt. A takarítónő biztos nem nézett bele a tükörbe. Délutánonként a folyosón 3 kancsó tea volt. Egy alkalommal 2 decis poharamba öntöttem belőle. Rám szóltak, milyen jogon iszok én az ott kitett teából.

A klinikák területén kerékpárját toló 50 év körüli fehér köpenyes férfitól érdeklődök egy szakrendelő iránt.

Nem tudom, hol van!

– jött a rövid válasz. Akkor lepődtem meg, amikor megláttam a keresett rendelőben.

Közel egy esztendeje a klinikákon kívül beutaltak a Kenézybe, és a hajdúszoboszlói szakrendelésekre is, azonban megvetést, kirekesztést sehol sem tapasztaltam a nővérek és az orvosok részéről. Viszont mi, betegek is sokszor próbára tesszük az egészségügyben dolgozók türelmét, idegeit.

– Kukely Mihály, Hajdúszoboszló –



1Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés