Olvasói levél: Hová tovább, Debrecen?

Akt.:
Levélírónk szerint a Szent Anna utca ezen részlete „vegyes felvágott ős-Debrecen kebelében”, a jobb oldali épület pedig példa „az építészeti butaságra”: a földszint mintha régi lenne, felül mintha idétlen
Levélírónk szerint a Szent Anna utca ezen részlete „vegyes felvágott ős-Debrecen kebelében”, a jobb oldali épület pedig példa „az építészeti butaságra”: a földszint mintha régi lenne, felül mintha idétlen - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen – Milyen jól nevelt művészek sunnyognak Debrecenben! Egyiknek sincs bátorsága kimondani: Debrecen egykori arculata ugyan talán nem olyan érték, amelyért sírni kellene, de – ha másért nem, legalább a turistákért – jó lenne olyan új városképnek születnie, amely vonzó, igényesen formált sziluettel, homlokzatokkal, terekkel.

Az sem lenne baj, ha némely vizuálisan túlcsiszoltaknak is tetszene azoknak, akik szerint a régi házak ügyes vagy ügyetlen utánzása a butaság építészeti megnyilatkozása. Olyanoknak is szerethető tehát, akik el tudnak képzelni olyan tereket, utcákat, ahol több száz éves épületek képesek szoros baráti vagy éppen érdekesen feszült kapcsolatot tartani a szellemesen formált, érdekes modern házakkal.

A város választott képviselői lennének hivatottak arra, hogy a mára féktelenné váló városkép-rombolás ellen fellépjenek. Úgy sem változik semmi – halljuk naponta. Hiszen olyan építészek, ügyvédek, gazdasági szereplők ügyködnek itt – ahogyan a pártállami években a Nagyerdő társasház-dobozainak építése idején is – akik pontosan tudják, hogyan kell olyan pocsék lakó- és üzletépületeket létrehozni, amelyek maximális profitot biztosítanak.

Ami nem tetszik

Megpróbálom elképzelni, hogyan kell egy olyan városban élni, ahol riasztóan szaporodnak az igénytelen, megkomponáltság nélküli építészeti alkotások, az ügyetlenül formált terek. Egy ilyen nagyváros kulturális életét jellemzi, hogy a kutyát sem érdekli, mi lesz a zenei szakképzéssel, az épületének lepusztulásáról végképp ne essen szó (az önkormányzat az Új Főnix Terv keretében fogja felújítani a Zenedét, erről többször beszéltek már; a középiskolai szintű szakképzés állami feladat – a szerk.). Nem számít, ha megszűnnek a évtizedeken át működő rajz, modellező és népművészeti civil körök. Az informatika korában gyorsan erősödő vizuális, audiovizuális alkotó műhelyeknek itt szinte nyoma sincs. A város vezetői máig erőltetik egy bevásárló központ tetejére tolt új színház létrehozását, hétszáz fős új hangversenyterem építését szorgalmazzák a meglévő koncerttermek kapacitásának, hasznosításának tisztázása nélkül. A sportolási lehetőségek terén a javasolt 10-12 ezer fős stadion helyett jóval nagyobbat épít egy ilyen város, de szinte teljesen hiányzanak az asztali tenisz játékra alkalmas fedett terek, amelyek rengeteg fiatal kulturált kommunikációjának is teret adnának. Milyen iskolaváros Debrecen, ahol egyetlen olyan iskola sincs, amely a mereven formált tantermes-folyosós iskola-formákat megtörné, ahol a kreativitás fejlesztésének új keretei biztosíthatók?

Az új elit gyerekei a már tervbe vett pallagi elit iskolában lovagolva, később gyors galoppban bizonnyal meglovagolják a legújabb profittermelési lehetőségeket kőgazdag apáik örömére. Vállalkozásaik sikerét segítheti, hogy a nem eléggé kőgazdag szülők nyugatra távozó gyermekeinek hátrahagyott lakásai adnak majd helyet a még keletebbről nyugat felé közlekedő munkavállalóknak. Úgy, ahogyan a mieink kaptak helyet és munkát – kvázi-rabszolgaként, ungarische Hund megszólítással – húsz éve német földön, most éppen az angolok lelakott házaiban.

– Dr. Kőszeghy Attila építész, városrendező, Debrecen –



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdetés