Olvasói levél: Határtalan várakozás

Debrecen – Várunk, várakozunk. Egy ismerős arcra az állomáson, biztató szóra, baráti ölelésre, szerelmes csókra. Várunk, állásinterjún, orvosi rendelőben, de a legjobban a szeretetre várunk, ha nem is merjük megvallani. Akkor is, ha nem hiszünk a sokszor csak karnyújtásra lévő csodában.

Életem első sikerélményét gyerekkoromban éltem át: 12 évesen második lettem egy megyei szavalóversenyen. Az első örömkönnyek is ekkor csordultak ki a szemeimből a boldogságtól. Az irodalom iránti szeretetet ekkor ültette el bennem a magyartanárnőm, akinek a mai napig hálás vagyok ezért. A Karácsonyban is leginkább a várakozás örömét szeretem, kicsit hasonlóan ahhoz, amikor a versmondás eredményhirdetésén arra vártam, elhangzik-e a nevem. Ezek a pillanatok a legkülönlegesebbek. Gyerekként hajtott a gondolat, hogy egyszer felnőtt koromban tehetséges író lehessek. Az általános iskola után könyvkötő szakmát szereztem és az Alföldi Nyomdában kezdtem el dolgozni, majd hamar a fővárosba kerültem. Nem voltak már szavalóversenyek és nagyon elhagyatottnak, becsapottnak éreztem magam, mint akiről végképp lemondtak. Nagyon hiányzott a versenyek izgalma, a pódium varázsa. Bár a vállalatok ekkor szerveztek még kulturális programokat, azok nem tudták feledtetni a hiányt. Velem is nagyot fordult a világ, s az élet mindennapos gondjai foglalkoztattak. Mindig vártam valamire, hogy szembejöjjön a szerelem, valaki, aki „felfedez”, segít a túlélésben. Nem jött. De ahogy teltek az évek, azon kaptam magam, hogy még mindig várok…

Ilyenkor, advent idején csodálatosan szép Piac utca és a Kossuth tér, betölti igazi funkcióját, ezer izzó, színes fénnyel teli, csak ámulok.

A Nagytemplomnál leülök egy padra és visszagondolok a gyerekkoromra. Elmúlt a színpad iránti vágy, a baráti ölelések, a csókok már a múlt, író nem lett belőlem, de még a plázákban sem tudok vásárolni. Legfeljebb megtanultam másokat olyannak, amilyenek. És várom a megváltó Mestert. Betöltve az ötvenedik Karácsonyt, már tudom: nincs másra szükségem, mint a legnagyobb eseményére, Jézus második eljövetelére.

– Gyöngyösi Attila, Debrecen –

Címkék: ,







hirdetés