Olvasói levél: Figyeljünk Széchenyire!

Széchenyi István
Széchenyi István - © Fotó: Wikipédia
Debrecen – A legnagyobb magyar az 1860. februárjában írt Diszharmónia és vakság című könyvében is olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek részben ma is aktuálisak.

„Ha a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp meghaladja az emberi erőt” – írja Széchenyi. A jelenben érvényes kormányzati döntések, a hatástanulmányokat nélkülöző törvények a vakság jeleit mutatják, a valóságot elfedő kormányzati kommunikációs trükkök pedig a lakosság egy részénél „rövidlátást” eredményeznek.

Az ellenzéki pártok nem rendelkeznek olyan világos, jól kidolgozott programmal, amely a nép rövidlátását megszüntetné. A szociáldemokrácia egyik gyökere a keresztényetika, ezért olyan programnak kell elkészülni, amely a piacgazdaságban szükségszerűen kialakult igazságtalanságokat csökkenti, mérsékli a polarizációt. Az egykulcsos szja, a nagy jövedelemmel rendelkezőket jobban segítő családi adókedvezmény, a családi pótlék befagyasztása és más kormányzati lépések a szegényeket jobban sújtják. Mindezt betetőzi az unióban legmagasabb áfa-kulcs, ami egyértelműen a szegények adója.

A gazdaság, a társadalom fejlődését jobban segítő program kidolgozásához a baloldali pártoknak meg kell nyerni az értelmiséget. Jól tudom, hogy ez nem könnyű feladat, mert az értelmiség egy részét a behódolás, nem az igazságosságra való törekvés vezérli. A tőkés társadalom fejlődése azt igazolja, hogy azokban az országokban, ahol a javak elosztása különösen méltánytalan, jelentősen sérül az ösztönzés, ami aláássa a hatékonyságot, a gazdaság jó működését. A gazdaság hatékonyságának romlása hosszú távon a gazdagok számára is kedvezőtlen.

Széchenyi rámutatott arra is, hogy sok bajt és igazságtalanságot okoz az, hogy Ferenc József császárt nem tájékoztatják kellőképpen, aki „a kellemetlen igazságokkal szemben valósággal süketnek tetteti magát”. A császárnak tanácsot adók csak Ferenc Józsefnek tetsző dolgokról beszélnek. Vajon ez a jelenség nem ismétlődik-e meg a mában is?

Széchenyi a Diszharmónia és vakság című könyvében megfogalmazza, hogy a bécsi udvarban az emberek zúgolódását és viccelődését egyfajta biztosító szelepnek tartják, amikor is a felesleges gőz kiszáll és így némileg sikerül megóvni a kazánt attól a veszélytől, hogy felrobbanjon. Hazánkban is sok felesleges gőz szállt már ki a tüntetések hatására. Azonban a kazánra jobban vigyázni kell.

– Dr. Takács Imre, Hajdúszoboszló –








hirdetés