Olvasói levél: Felminősítés és unortodox harc

Berettyóújfalu – Mindhárom nagy hitelminősítő az ország hosszú távú államadósság-visszafizető képességét pozitív tartományba sorolta. Ez azt jelenti, hogy a befektetők nyugodtan hitelezhetnek az országnak, mert pénzüket visszakapják. A hitelvilág törvényei szerint a hitelminősítők más döntést egyszerűen nem hozhattak. Nem lehet ugyanis lekezelni (alacsony hitelképességűnek minősíteni) azt az adóst, aki a kamatláb nagyságától függetlenül idejében fizeti felvett kölcsöneit.

Magyarországról látni kell, hogy társadalmi berendezkedésünk évtizedekre visszamenően mindig volt annyira centralizált, hogy az adott kormányok alapvetően rendben megfizették külföld felé adósságainkat. A hitelminősítők lényegében nem vizsgálják a demokrácia állapotát, vagy a szegénység terjedését. Ezek a tényezők számukra alapvetően mellékesek, mert ők a hitelkihelyezések megtérülési biztonságát hivatottak megítélni. Amikor egy hitelminősítő indokolja minősítési döntését, akkor az a magyarázat nem elsősorban az adott országnak, hanem önmagának szól. Ezért van az, hogy az általános versenyképesség értékelése háttérbe szorulhat, vagy az, hogy az egyik hitelminősítőnél a közmunka pozitív, míg a másiknál negatív megítélést kap. Az ország novemberi harmadik felminősítésének sikerét nem érthetjük meg a magyar unortodoxia fogalom rendszerének vizsgálata nélkül.

Az államháztartás (kormányzat) a felvett hitelek kamatait és a hosszú lejáratú államkölcsönök törlesztő részleteit a GDP-ből, mint jövedelemtömegből fizeti. Pontosabban abból a GDP jövedelemtömegből, amelyet a maga számára, főként adók formájában elvon. Az államháztartáson (központi kormányzat és az önkormányzatok) kívül azonban vannak még más jövedelemtulajdonosok: pénzügyi vállalatok (bankok, biztosítók), üzleti vállalkozások (egyéni vállalkozók, multinacionális cégek), magánemberek (lakosság) és civil szervezetek (egyesületek, szövetségek). Ezeknek a jövedelemtulajdonosoknak szintén vannak hitel és kamatfizetési kötelezettségeik. Ezért az itt felsorolt öt fő jövedelemtulajdonos pénzelosztási (pénzelszedési) háborút folytat egymással a GDP jövedelemtömegből való minél nagyobb részesedést illetően. Ebben a háborúban a 2010-es fülkeforradalom következtében a legerősebb harcossá a kormányzat vált. A pénzharcosság kormányzati filozófia, amelynek fő célja, hogy a kormányzat a biztonságosan fizető adós képét fesse magáról. Ehhez kellenek az unortodox pénzátcsoportosítási és pénzszerzési módszerek (27 százalékos áfa, magas jövedéki adó, bankadó, különadó, letelepedési kötvény, stb.) amelyek a másik négy fő jövedelem-tulajdonos pénzügyi helyzetére eltérő mértékben hatnak. Ebben a harcban az államháztartás, a Magyar Állam, a Magyar Kormányzat és a FIDESZ központi vezetősége egy és ugyanazon jövedelemtulajdonos (harcos). Ezért nálunk de facto (tényszerűen) nem lehet közpénzről beszélni. Akkor sem, ha ez a fogalom de jure (jogilag) létezik. Nálunk a közpénz kormány tulajdonolta pénz (kormánypénz). A kormányzat a közpénz létezésének hiedelmét meghagyja a jogászoknak, az ellenzéknek, a társadalomtudósoknak, az elemzőknek, a sajtónak és a közvéleménynek (a népnek). Hadd bíbelődjenek vele és küzdjenek érte. A magyar pénzháborúban a kormányzat önmaga pénzhatalmi pozícióját unortodox taktikával és stratégiával kívánja biztosítani. Jelen harcállás szerint a kormányzat pénzereje hatalmasra növekedett, amelynek eredménye a hitelminősítőktől kapott jobb osztályzat.

– Dr. Szőke Kálmán, Berettyóújfalu –








hirdetés