Olvasói levél: Európa beteg embere az Európai Unió

Akt.:
Olvasói levél: Európa beteg embere az Európai Unió
© Fotó: Getty Images
Debrecen – Elszomorító, hogy Európa vezető politikusai milyen nagy vágyat éreznek arra, hogy pocskondiázzák egymást. Már ez önmagában megkérdőjelezi azt a nagy emberszeretetet, amiről közben oktatják a másikat.

Most úgy tűnik, ismét felszínre kerülnek a szétfeszítő törésvonalak Kelet és Nyugat között. Ha a kelet-európai népek félnek a betelepülő idegenektől, abban nagy szerepük van a nyugati országoknak, amelyek a nemzetiségek önrendelkezési jogára hivatkozva kényük-kedvük szerint tologatták Európa keleti országainak határait. Sajnos nekünk, magyaroknak páratlanul sajátos történelmi tapasztalataink vannak. Mi azt is megtapasztaltuk, hogy nem kellett ahhoz harcban állni a törökökkel, hogy elfoglalják Budát. Bizonyára ezek a tapasztalatok is hozzájárultak a magyar határkerítés gyors felépítéséhez. De visszatérve a szeretethez, félő, hogy Európát katasztrófába taszítja az Unió vezetőinek nagy emberszeretete. Mi ezzel a baj? – kérdezhetik sokan.

Az emberek természetükből fakadóan minősítenek valamilyen emberi tulajdonságot, megnyilvánulást jónak vagy rossznak, melyet tapasztalataik és vágyaik alapján alkotnak meg. A véleményüket sokan minden körülmények között meggyőződéssel hangoztatják.
Tulajdonképpen ezek a merev ítéletalkotások vonnak határt az ideológiai áramlatok között, és teszik lehetetlenné az együttműködést, sőt akár ellenséges viszonyba is torkollanak. Azonban a világon semmilyen tárgy, élőlény, jelenség nem rendelkezik jó vagy rossz tulajdonságokkal. Lehet valami fehér vagy fekete, könnyű vagy nehéz, keserű vagy édes, elfogadó vagy elutasító, de csak a mi emberi vágyaink minősíti azokat jónak vagy rossznak. A világ dolgainak megértéséhez célszerű egy jelenséget aszerint mérlegelni, hogy milyen arányokban van jelen, és milyen környezetbe illeszkedik bele. Tanult fogalmaink minősítése most a felborult arányok miatt kelt zavart.

Európa sok viszontagság után megfogalmazta az emberi jogokat, és ideológiailag úgy határozta meg önmagát, hogy „Európának teljesítenie kell humanitárius kötelességét”. Ezek szép elvek, de önmagában semmi nem jó és semmi nem rossz. Az arányok és a környezet döntik el, hogy jó e valami vagy rossz. Minek véleményezzük például azt, hogy Svédországban az iskolákban nem engedélyezik kitenni a svéd zászlót, mert abban van egy kereszt, és ez irritálná a muzulmán diákokat? Ez a túlzásba vitt önfeladás és megfelelni akarás, bár jó szándékból született, de önmaga ellentétébe fordult – szerintem.

Az Európai Unió vezető politikusainak vágya, hogy mindenkin segítsenek, de közben teljesen döntésképtelenné teszi őket az a félelmük, hogy valamely rászoruló mégsem kapja ezt meg, akár azért, mert az embercsempészek hajójáról vízbe fullad (ezért nem kobozzák el a csempészek hajóit), akár azért, mert nem fogad be minden rászorulót. Ha arányaiban kevesebbet vállalnának, talán többre jutnának.

– Bujdosó István, Debrecen –








hirdetés