Olvasói levél: Esőre várva

Akt.:
Bagamér – Aszályos hetek során ki ne sóvárogna üdeséget hozó harmat és eső megérkezésére?

Ilyen napokat élünk túl jelen időben. Bibliai korokban a száraz föld recsegő-ropogó hangját hallva, írásba is foglalták: „még a föld is imádkozik”… Akháb kemény kezű királyi uralkodó – bár felesége (Jezabel) által befolyásolható – leszállt a trónjáról, keresve igazi imádókat, az eső érkezéséért, mert a mezőségek füve is elszáradt lett.

Hasonló időket jegyeztek fel az Érmelléken az ötvenes évek elejéről. Aratás idején, mint a mező füvét kaszálták a gabonát, s kévék helyett kazlakba rakták a sorvadt kalászos termést. Ilyen időkben születtek költői énekek: „Ha Isten csak napsugarat küldene, Eső nem jönne a mezőkre le, Mindhiába művelnénk meg a földet, És nem remélhetnénk a kévéket…” Slágerénekes is fogalmazott „Add már, Uram, az esőt!” felkiáltással. Az már más kérdés, hogy amikor megérkezett a kívánt eső, elmaradt a „Hála Istennek!” imádság. Hasonló száraz időkben emlegetett szólásmondás a „májusi eső aranyat ér”.

Fűkaszálásból siker nélkül érkező ismerősöm mondta a napokban, hogy még harmat sem volt, így elmaradt a kaszálás. Tanulgatjuk ilyen időkben a fölfelé nézés értékességét. S még ha városi területen nem érzékelhető is az égi áldás elmaradása, mégis, az utakon az „esőpótló” locsoló autók megjelenése üzenetértékű. Kiránduláshoz ugyan kellemetlen az esős idő, de túlzás hallani ilyenkor a hírközlésekből a „pocsék idő” jelzőt…

Az elégedetlenségre hajlamos szívű embervilágban tanulgatnunk kell reménykedő lelkületet. Az ifjúság vizsgaidejében, vizsgázhatunk országainkban is hitből és reménységből, kérve és várva, hogy jöjjön el a felüdülés ideje!

– Szász Ferenc, Bagamér –