Olvasói levél: Engedély a romlásra

Debrecen – Rövid hír a minap: egy iskola igazgatásra pályázó Úr más pályázatát nyújtotta be sajátjaként. Az illetékes államtitkárság szerint, ők plágiumban nem illetékesek. Tehát még egy napot sem ült az említett Úr az igazgatói székben, máris erkölcstelen, s mint tolvaj, vétkes is. De ez hazánkban nem akadály.

Példaadás a gyerekeknek? Alkalmas-e arra, hogy gyermekintézményt vezessen? Minek folyton az az erkölcsi bizonyítvány? Az már akadály, hogy egy filozófus erkölcstant tanítson, kitüntetéses diplomával, s erkölcsről is van publikált, 34 oldala, az is nyilvánvaló, hogy tanulnia kellett etikát, esztétikát, logikát, filozófia történetet (…) sőt, különböző erkölcsi felfogásokat és gyakorlatokat is. Ám a Klebelsberg intézet szerint egy filozófus nem alkalmas erkölcsöt tanítani az ötödik B-ben. Vagy talán, nem is ott kellene ezt tanítani? Inkább az államigazgatásban? De egy plágiummal nyitó iskolaigazgató-jelölt az mégiscsak más… A plágium rendre nem probléma, százmilliók mentek el ilyen-olyan tanulmányokra, lopottakra is – csak maguk a szerzők nem láttak egy fillért sem. Százmilliók repültek ki a zsebünkből kormányzati kommunikációra azoknak, akik – papíron – még csak nem is kormánytanácsadók. Így az orvosok és nővérek mögött menekülünk innen mi is, művészek. Egy következmények nélküli országból, a térségből, amit tévedésből Balkán helyett Kelet-Európának hívnak. Tömegek ismerik fel, országunk Fülöp szigeti mélységekbe zuhant a korrupcióban; itt már mindenki lehet minden, csak legyen „rokona s ismerőse”. Így lesz hiteltelen a diploma, így lesz megszokott a hozzá nem értés, oszlik semmivé a szakértelem, érték, irányelv. „Sötétség délben”. S mi is beállunk menekültnek, ha nem akarjuk, hogy a lelkünk is belesajduljon, ha nem akarjuk, hogy a gyermekeink is bele neurotizálódjanak egy anómiás társadalomba. A törvényt senki nem tartja már be, olykor még a bíróságok sem, mindent áthat e hazug, korrupt világ.

Úton-útfélen a plakát: nem akarunk illegális bevándorlókat. És illegális (lex, legis: törvény latinul) itthoniakat? Tudniillik, ha nincs mihez alkalmazkodni, nincsenek megbízható, szilárd értékek, akkor a gyermekkori alkalmazkodás és jellemfejlődés borzasztóan sérül, neurózis fejlődik a kapaszkodók és igazság-hitelesség nélküli ingoványban. A korrupció végül mindenkinek káros lesz, s igen drága is. Iszunk, füvezünk, mert a világ kilátástalan.

Kisgyermekes ismerőseim rettegnek, hogyan fogja lerombolni a gyermek naiv-kreatív, angyali lelkét az iskola, ami szintén része e következmények nélküli társadalomnak, s milliók indulnak gyomorgörccsel munkahelyükre, ahol a vezetők összekeverik a basa és a szakmai vezető szerepkörét. S persze mindehhez az államtitkárságoknak semmi köze. Lehet, hogy e cikk is plágium. Ki tudja?

– Dunkel N. Norbert, elégedetlen honpolgár –








hirdetés